Itt kéne rögzülnie annak a szárnynak. Fuss át a másik oldalra, Vedd le ruhádat! Elhagyatott roham, itt már nincs időd gyorsítani. Áttörés? Nem tudsz megállni többé.
A buli végez a további elmozdításokkal, A bulinak majdnem annyi! Forrón szeretjük. A holdfény kiterjedése sosem változik.
Itt megy el! Menjünk az én utamon, Távol a visszafejlődéstől! Nyisd ki, hogy ehess! Ismered a valós utat. Most fény és izgalom Üdvözöl téged. Nem tudsz megállni többé.
(Most újra ugyanazt!) Halovány napkelte, Mind rendben égtek el.
(Most újra ugyanazt, újra ugyanazt!) Élvezd, hogy több ideig repülhetsz! Haladj előre, minden rendben van.
Dir en Grey - Az erőszak és az égető sötétség körülfonja szívemet
Az erőszak és az égető sötétség körülfonja szívemet És keresztezi a holnap megingathatatlan tényét.
Fedd fel kiléted!
Az eső bőségét tőrbe csalja a ködös ég. Csak erőteljesen esik, olyan, mint egy jövőbeli öngyilkosság, Amit a tengernél temették el. Nevelnünk kell személyiségünket, Dicsérni a halhatatlanságig.
Tisztelegj a nevelés ravaszságának!
Igaz szerelem és egy pillanatnyi öröm. Látszólagos öngyilkosság... Ne törődj vele, hogy nézel ki!
Az aggályok évszaka, a tavasz úgy fog jönni, Akár egy álgyilkos. A nyuszi hazudik, megtalálja útját. A halványpiros kert és a hamu elenyészik; Hófehérbe burkolja magát. A másik felé nyúlunk, a halálig sajnálkozunk. Újra és újra ez ismétlődik...
Az erőszak és az égető sötétség körülfonja szívemet És keresztezi a holnap megingathatatlan tényét.
Ez a halál másik oldala.
Az eső bőségét tőrbe csalja a ködös ég. Csak erőteljesen esik, olyan, mint egy jövőbeli öngyilkosság. A tengernél temették el. Nevelnünk kell személyiségünket, Dicsérni a halhatatlanságig.
Ez a létezés legrosszabbika.
Ugorj úgy, mintha a pokolba érkeznél, És pusztíts!
Az aggályok évszaka, a tavasz úgy fog jönni, Akár egy álgyilkos. A nyuszi hazudik, megtalálja útját. A halványpiros kert és a hamu elenyészik; Hófehérbe burkolja magát. A másik felé nyúlunk, a halálig sajnálkozunk. Újra és újra ez ismétlődik...
Az erőszak és az égető sötétség körülfonja szívemet És keresztezi a holnap megingathatatlan tényét.
Te csak ugrattál? Mondtam, hogy mennyire szeretlek... Te mit látsz abban a srácban? Már nem kellek neked, ugye?
Táncolni akarok veled, fogni a kezed A hatalmas tömegben. Csak a te mosolyod ragyogott.
Azt akarom, hogy szeress! Újra szükségem van a jelre, ami felett nemrég még szemet hunytam. Szeszélyes lennék? Nem érdekel, Veled akarok lenni!
Nőies, nőies... A nap felszárítja. Nőies, nőies... Egy szerelmes dalt énekel. Nőies, nőies... Most a világ, amit elértem, olyan Nőies, nőies. Szánalmas, amiért ilyen lányos.
Táncoljunk és felejtsük el a múlt aggályait! Kivel leszel? És azután? Ki lesz a következő, kit szereni fogsz?
Őszintén szólva... Meg akarlak ölelni és veled aludni. Azt akarom, hogy nedvesítsd be kitikkadt szívem A szépségeddel.
A szerelem miatt állandóan hibákat követtem el. Az érzékeny női elme definiálhatatlan, mint a felhő. A holló felfújja magát, az elfogult elme újra irigykedik.
Nőies, nőies... Nézem kettejüket. Nőies, nőies... Megfogtad a kezét. Ez a szív Nőies, nőies... Szánalmas, amiért ilyen lányos.
[Oké, mindenki! Szórakozzatok, éljetek, legyetek szerelmesek! De ez nem csak a vidámságról szól, büszke vagyok. Sajnálom, hogy megszülettem, hogy kész vagyok az estére, Életre kész! Kyan Yutaka, gitárszóló!]
Inkább téged akarlak, mint a szerelmet. A szívem olyan, mint egy kutyáé. Még csak az sem érdekelne, ha megcsalnál, Ha veled lehetnék.
Azt akarom, hogy szeress! Újra szükségem van a jelre, ami felett nemrég még szemet hunytam. Szeszélyes lennék? Nem érdekel, Veled akarok lenni!
Nőies, nőies... A nap felszárítja. Nőies, nőies... Egy szerelmes dalt énekel. Nőies, nőies... Most a világ, amit elértem, olyan Nőies, nőies... Szánalmas, amiért ilyen lányos.
"Hé, sellő!" - kiáltom ultra kihívóan "Engednem kéne, hogy a hullám elmossa sebedet és múltadat?"
Még éppen időben kerülöm el, és...
SZINT TELJESÍTVE!
Nem számít, milyen hülye emberek szerezhetnek meg, a lelkedet nem tudják eladni.
SZÉP VÉDÉS!
Gyakorolj, aztán hajrá!
Karizmatikus? Jóképű? Figyelmes? Kit érdekel?!
Ami fontos, az a baj magja. Erről győzöm meg magam 24 év után.
Csak táncoljunk és hagyjuk, hogy a hullámok elmossák aggályaidat egyszer és mindenkorra.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk, NYAPPY!
Ez az igazi üzlet, megvagytok, emberek!
Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω< *1 Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω<
Ő, a sztár, forradalmat okoz a világ tengelyén.
Akkor a fények kigyúlnak.
CSERÉLD LE A SZUPERSZTÁRT!
Elfojtott ösztönzéseket hordozol szívedben, hagyd, hogy veszítsenek!
Még ha vesztesz is egy kicsit, a holnap végül is ígyis-úgyis eljön.
Megunhatod a kutatást az eltemetett kincsek után.
Pénz, hírnév - csak engedd leülni ide.
Ez több, mint a drágakövek, vagy bármi más.
Boldog vagyok, ha ragyogni tudok a pillanatnak.
"(Szia!) Nem elég!"
Adj rá egy kis kakaót, zúzz a táncparketten!
Gyerünk, gyerünk! (Grr~) NYAPPY!
Ez az igazi üzlet, megvagytok, emberek!
Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω< Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω<
Még az esős napokon se add fel, mikor a virágok nem tudnak kinyílni.
Hagyd, hogy gyökereid egyre mélyebbre és mélyebbre jussanak. Kész vagy? Gyerünk!
Akkor itt is van neked valami, amit véghez kell vinned, valami fontos.
Az igyekezet segít majd neked abban, hogy megragadd a már félig elfelejtett jövőt.
Ez az igazi üzlet, megvagytok, emberek!
Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω< Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω<
Ő, a sztár, forradalmat okoz a világ tengelyén.
Akkor a fények kigyúlnak.
CSERÉLD LE A SZUPERSZTÁRT! Elfojtott ösztönzéseket hordozol szívedben, hagyd, hogy veszítsenek!
Még ha vesztesz is egy kicsit, a holnap végül is ígyis-úgyis eljön.
Jegyzetek:
*1: Hannyaizmus! Hannyaizmus! Meow... Meow... >ω< Hannyaizmus?? Ez kb ilyen MIVAN?? szinten van nálam. De ezek szerint nemcsak Rukinak, hanem Mikudrágának is lehetnek hülyeségei. :D
Habár kissé visszamaradtam ebben az örökké változó világban, Mi eszeveszetten folytatjuk az utazást, egy oázist keresünk.
Lehajtva tartjuk fejünket, elfelejtünk felnézni a csodálatos égre. Az álmok sosem halnak meg, de lesz majd egy vég, ami visszahoz a jelenbe. A falak mindig is létezni fognak, de lerombolhatjuk.
El fogom felejteni a tegnap mocskát a holdfényben. Gyerünk, nyújtsuk ki kezünket!
Jobb oldalunkon bátorság, Bal oldalunkon az álmaink. Emeljük fel kezünket meggyőződéssel! Hunyjuk le szemünket, feltétel nélkül bízzunk a holnapban. A visszamenés nem választási lehetőség. Pápá-nyappy! - ezt a múlt fojtogató szavainak!
Mások fájdalmai nem érdekelnek, de mégis érzékenyek vagyunk rájuk- A városunkban van egy út, ahol elfelejtünk másokra gondolni.
Ugorjunk ki a hiúság és büszkeség madárkalitkájából. Gyerünk, tárd ki te is karjaidat!
Jobb oldalunkon gondosság, Bal oldalunkon szerelem. Tárjuk ki szerelemmel teli karjainkat, Így hihetetlen csodákat fogunk majd tenni. Nincs egy ellenségünk sem. Szerelem-nyappy! - ezt a barátainknak, Akikre annyira büszkék vagyunk!
El fogom felejteni a tegnap mocskát a hajnali fényben. Gyerünk, nyújtsuk ki kezünket!
Jobb oldalunkon bátorság, Bal oldalunkon az álmaink. Emeljük fel kezünket meggyőződéssel! Hunyjuk le szemünket, feltétel nélkül bízzunk a holnapban. A visszamenés nem választási lehetőség. Pápá-nyappy! - ezt a múlt fojtogató szavainak! Szerelem-nyappy! - ezt a barátainknak, Akikre annyira büszkék vagyunk!
Érezd a nyappyt, nyomás! Birkózz meg a melóval és a sulival lépésről lépésre! Érezd a nyappyt, nyomás! Jó, ha van egy álmod, amitől szenvedélyessé válsz. Érezd a nyappyt, jobban és jobban, nyomás! Hagyd most magad mögött az aggályt és nyugtalanságot! Érezd a nyappyt, nyomás! Változtasd át az unalmas mindennapokat valami széppé!
Vannak idők, mikor azt kell tenned, amit nem akarsz. Ha vannak olyan dolgok, amik szenvedélyessé varázsolnak téged, Az egész életed ragyogni fog.
Kiáltsuk, hogy nyappy, teljes szívünkből! Fordulj meg és kiálts a még láthatatlan holnapra! Kiáltsuk, hogy nyappy, teljes szívünkből! Erősítsd meg magad újra és újra! Kiáltsuk újra és újra, hogy nyappy, teljes szívünkből! Itt nincs tankönyv, sem használati utasítás. Kiáltsuk, hogy nyappy, teljes szívünkből! Találjuk meg a magunk válaszát!
Legyen célunk a nyappy gólja! Milyen izgatottság vár rád? Legyen célunk a nyappy gólja! Csak egy dolog van, ami már eldöntött. Legyen közös célunk a nyappy gólja! Van egy érzés: hálásnak lenni mindenki felé. Legyen célunk a nyappy gólja! Ez egy kaland, amit talán nem tudsz egyedül végigvinni.
A csillagok ragyognak, így kívánságaid biztosan teljesülni fognak. Egy hullócsillagot kerestem. Elhajítottam egy követ anélkül, hogy találtam volna egyet is.
Most boldogtalan vagyok. Mellkasomhoz ütöm a kezem A baba sír, "Ments meg!", ez az első sírása.
A világot összeköti a kék ég és minden élőlény. Még ha távol is vagy, még ha el is választottak attól, akit szeretsz, Nem vagy egyedül. Mikor a bizonytalanság miatt nem látod a holnapot És elveszted magabiztosságod, Mindenki, rajta, énekeljétek a varázsigét!
Olyan sok kívánságom van! Ha álmodom, elszaladok a valóság elől. Csak arra gondolok, hogy milyen könnyű. Megszerzem a hatalmat a sorsom felett.
Nem számít, hol, Nem számít, hol a határ, Ezek a gondolatok álmainkban folytatódnak. A vége bár bonyolult, nem fogunk veszteni. Talán gyengék vagyunk, de búcsút intünk a megfutamodásnak. Mindenki, rajta, énekeljétek a varázsigét!
A világot összeköti a kék ég és minden élőlény. Még ha távol is vagy, még ha el is választottak attól, akit szeretsz, Nem vagy egyedül. Mikor a bizonytalanság miatt nem látod a holnapot És elveszted magabiztosságod, Mindenki, rajta, énekeljétek a varázsigét!
A szomorúság és a könnyek végül is kivirágoznak szívemben, A magból végül is az álmok fája válik majd, ami Szerelmet hint mindenkire.
Téged egy gyönyörű, kegyelmes királynőnek ismernek. Elbűvölő egy kurva vagy, pénzből élsz, ennyi. Kápráztató... rókázol, a parfümöm illatába fulladsz. Bronzszínű hajad zilálttá válik, ahogy táncolsz.
Dobj egy félreeső helyre, Csak az a mocskos pénz ragad kezedhez. Csak egy üveg bor után szeretlek És teszlek rabszolgámmá.
"Gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban!" Hé, tényleg ez az, amit akarsz?
Vörös, vörös... nedvessé válik lihegő árnyékodtól. Állandóan züllött, csöpögős kedvesem felszabadít, Rajta, szeressük egymást! Egy vörös, vörös ágy tetején te vagy az én kisállatom.
Míg meg nem halsz erős, már-már durva dédelgetésemben, Nem fogod megengedni, hogy felélesszelek, te köcsög?! Édesem...?
Az a szeretnivaló arcod kész gyötrődés, mialatt könyörögsz, hogy jöhess. Az a szeretnivaló arcod eltörtük ezzel a mocskos játékunkkal.
Átázok, hisz mindenem könnyed áztatja, mi üres szemeidből csordul túl. Eldobom a kést, zokogni kezdek, amint rájövök, mit tettem. Egy vörös, vörös ágy tetején egy kisállat fekszik a bűzlő vérben. Számtalan helyettesem van, csak úgy, mint neked...
Még ilyen hülye fejjel is egy kívánságra gondoltam, Miközben fulladoztam a csillagokkal teli vízben...
Körbenéztem ebben az akváriumban. Itt nem gúnyol ki senki, viszont levegő sincs. Elválasztani az érzéseket sosem könnyű. Nézd csak! [A fejemnek vicces formája van.]
Elkapom a buborékokat, mélyen beszívom őket. A kis halak idegesítettek téged, de én nem látom őket, köd van. Szeretnivaló, de... [A fejem nehéz, ezért van az, hogy süllyedem.]
[Ez a velem született, vas-súlyú komplexus teljesen összement. Nem csoda, hisz erőltették.] Tojásköltés a szájban... Bicha, bicha, bicha, bicha [Az én szemszögemből a Földdel szemben levő oldal a tengely, Meggondolatlanságom meg folyton ismétlődik.] Sós íze van.
Ezzel a vicces fejemmel arra gondoltam, Hogy könnyed a mosolyod. Vajon milyen szél fúj most?
Eleget tudok már arról, hogyan legyek ennek a nehéz fejnek az ura. Szomorúság, magány, jelentéktelenség. Ezek az érzések... vajon milyenek?
Buku, buku, buku... A kis halacskák készen állnak az oszlásra. Sui, sui, sui... Ez az elnyert víz, Mr. Halacska.
Úszás ott lent, mélyen, és túúúúl hosszan. A kéz elsuhan a mimóza mellett, nem képes megtartani.
Nehézkesen haladtam az egyesült mélységbe, a változás határáig. Szorgalmas test, hopp, itt egy kanyar. Nume, nume, nume, nume... Az evolúció üldözte a függőséget és termőképességet. Na, most ki az áldozat?
Ezzel a vicces fejemmel gondolkozni kezdtem... [Gondolkozni kezdtem...] Így ez a búra elég mélyre süllyedt.
Buku, buku, buku... A kis halacskák készen állnak az oszlásra. Sui, sui, sui... A csillag könnyei túláradnak. Hülye, hülye, hülye... A hal fejest ugrik a kék égbe. Hülye, hülye, hülye... Azért, hogy elérje azt a csillagot.
Persze utána haladtam tovább... Ezzel a vicces fejemmel.
Fújja a szél, megállok s Az árnyékban süllyedő lábnyom felé fordulok, Nyugodtan felé nyúlok. Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, amint a jövőre gondolok.
Mikor a felhőtlen, kék égbe sikítottam, a régi énem nevetett. Álmaim messziek, nagyon messziek; ködössé váltak. Most megragadom őket, és a mennybe küldöm hangomat.
A kőtörmelék tetején csak úgy remegtek ajkaim. Lesben áll a ragyogó fény, és ha lehunyom szemem, A sötétség kiterjed előttem, mint a csillogó fény.
Ismertem a virágot, ami az út szélén nyerte életét. Tisztán emlékszem arra is, hogy eltaposták. Álmaim messziek, nagyon messziek; ködössé váltak. Sikítok, a mennybe küldöm hangomat.
Ez a "sikítás" most kinyúl a villámok felett. Elhalad az idő mellett határtalanul és erőteljesen, Lerombolja azt az égig érő falat.
Mikor a felhőtlen, kék égbe sikítottam, a régi énem nevetett. Álmaim messziek, nagyon messziek; ködössé váltak. Most megragadom őket, és a mennybe küldöm hangomat.
Téli égbolt, megtört utcafény, hideg szél.
Ismeretlen ujjlenyomat.
Elvették szabadságomat.
Ha felkelek, csak egy bús plafont látok.
Mocskos nevetés hangja süllyed dobhártyámban.
Megerőszakolnak.
A megértés lehetetlen.
Miért én vagyok a kiválasztott?
Valaki válaszoljon már!
Remélem, azt válaszoljátok majd, hogy ez csak egy szörnyű álom. Mennyit kéne még sikítanom, vonaglanom és szenvednem, hogy újra minden rendben legyen? Kérlek, mondd, hogy ez csak egy rémes álom! Megtört hangommal újra és újra kiáltottam. Nincs kéz, mi megfésülné rendezetlen hajamat.
Mocskos nevetés hangja süllyed dobhártyámban,
Alacsony testhőmérsékletem a tél derekával keveredett.
Elnyomjátok hangomat, parancsoljátok, hogy szenvedve éljek,
Hogy ne hagyjam itt ezt a világot.
Elnyomjátok hangomat, én pedig emlékezni fogok
A fájdalommal teli reszketésemre az éjszakában.
Bocsásd meg, hogy nem szakadozik lélegzetem...
Remélem, azt válaszoljátok majd, hogy ez csak egy szörnyű álom. Mennyit kéne még sikítanom, vonaglanom és szenvednem, hogy újra minden rendben legyen? Kérlek, mondd, hogy ez csak egy rémes álom! Mindenek végén csak újra meg akarok próbálni nevetni.
Jegyzetek:
Ez a dal igaz történet alapján íródott, sőt, azt foglalja magában.
Ismeritek Jack Ketchum egyik könyvét, A szomszédlányt? Amiben arról van szó, hogyan kínoznak gyerekek halálra egy 13 éves lányt egy ház pincéjében? Mikor rávarrják a hasára, hogy "kurva vagyok", mikor cigicsikket nyomnak el rajta, mikor megerőszakolják, mikor leforrázzák? Na, ez ugyanaz, csak durvább, na meg japán kiadásban. Most a linket nem találom, mert miért is találnám, de oda napról napra le van írva, hogyan kínozták egyes napokon. Negyven napig tartották fogva a lányt - akkor már belehalt a sérülésekbe.
Japán sem a tündérmesék világa, sőt. De sokan csak a napos oldalát látják... mert szebb is, ha az emberek nem tudnak mindent, ugye? Mert amit nem tudunk, az nem is fájhat nekünk.
És íme a link, mert igen, mégis megvan, köszönöm, Chibikém!! (L): http://japanfelderito.hu/az-emberiessg-valdi-tragdija/
Végigolvasását csak erős idegzetűeknek ajánlom.
Miért? Erről olvashatsz:~ több, mint négyszázszor erőszakolták meg;
~ kényszerítették, hogy végezzen önkielégítést az elrablók előtt;
~ betonra fektették és ugráltak rajta;
~ gyúlékony anyagot öntöttek a lábára, majd meggyújtották;
és még számos ilyesmi dolog. És mi a "legszebb" az egészben?
"A bűnösök nevetségesen kis időt töltöttek börtönben, egyikük 1999-ben szabadult, de 2004-ben már vissza is került hét évre egyéb bűncselekmény miatt. A vezetőt első fokon 17 évre, társai közül az egyiket 4–6, másikat 3–4 a negyediket pedig 5–10 évre ítélték. Az ítélet ellen hárman fellebbeztek, köztük a vezető is, de a másodfokú bíróság az ítéletet szigorította: a vezető 20 évet, egyik társa 5–9 évet kapott, míg a másik 5–7 évet. Bizony, számoljunk csak. Ezek a kegyetlen gyilkosok ezért a tettükért már hivatalosan nem felelősek, büntetésüket leülték, és szabadon járnak Japánban."
Tisztességes tanára vagy az erkölcsnek, mondhatom! Lerajzolsz engem ügyes ujjaiddal. Én csak egy szűzies terrorista vagyok. Gondolataid felhalmozódnak, Mint mikor a dolgok folyton megismétlődnek.
A romantika szakorvosát megkötözték, Hosszú körmeidet használtad rajtam. Egy egoista, aki meg akarja erősíteni a szerelmet. Egészen addig élősködni akarok rajtad, míg benned vagyok...
Tartsd magad tisztes távolságban tőlem, Aah~ Mielőtt elvesztem az eszem.
Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye? A rázkódó éjszakában épp olyan jó. Még... Mélyebben! Ez már az őrjítés határa. Ajkaimat használtam, hogy egybeolvadjunk. Én vagyok a te... vaníliád.
"Túlságosan is mesterkélt vagy." Hideg vagy, mint a műanyag. Szexi vagy, mint egy ökológus, De azok az égető csókok már irritálóak.
Arcod eltorzult. Aah~ Kérlek, hagyd, hogy önmagam legyek!
Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye? A rázkódó éjszakában épp olyan jó. Még... Gyorsabban! Ajkaink már lassan fájdalmasan nedvesek. Nem kell több szó. Te és én... valljuk be, nincs köztünk perzselő szerelem.
Aah~ Hány reggelen üdvözöltük már egymást... Aah~ Úgy tűnik, véget érnek az éjszakázások. Aah~ Szétszóródtunk a levegőben. Aah~ Fehér virágok vesznek körül minket.
Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye? A rázkódó éjszakában épp olyan jó. "Láttam egy farkat." Ez már kezd kínossá válni. Beléd estem, ez van! A személyzet is látja, hogy térdre borulok előtted. Szükségem van rád, nem hagylak el!
Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye? A rázkódó éjszakában épp olyan jó. Még... Te vagy... Csípőmet használtam, hogy egybeolvadjunk. Te vagy az én... vaníliám.
A hegyen túl egy macskaköves utca emelkedik, Mint a Nap, és a kedvenc zongorahangjaid. Az a mindennapi eset örökké ebbe a porszembe ágyazódott bele. Lendül egy esernyő, a Hold megtöltötte a napot, A nap értelme csupán annyi, hogy véletlenül találkoztunk.
Élsz. Hadd halljam pulzusod, véred áramlását!
A mennyre vágyom, találkozni akarok veled. Örökké sétálok ezeken az átlagos napokon. A mennyre vágyom, találkozni akarok veled. Hagyd, hogy járjam a magam útját és annak célját.
Egyedül mentem a holdsütötte úton, Ahol visszaemlékezem rád és azokra a zongorahangokra, amiket hallottam. Senki szavára nincs szükségem. Vajon továbbra is fogom hallani azokat a hangokat?
Megindító, régi emlékek... Látom az első napot, mikor találkoztunk!
Élsz. Hadd halljam pulzusod, véred áramlását!
A mennyre vágyom, találkozni akarok veled. Itt túl hideg van, és túl nagy csend... A mennyre vágyom, találkozni akarok veled. Az idő ajtaja nem fog kinyílni, ahogyan szemeid sem.
Itt már örökké némaság lesz? Meghallgatnád kívánságom? Nem fogok elbúcsúzni még akkor sem, ha nem láthatlak most.
A mennyre vágyom. Nem baj, ha még mindig nem érted ezt a világot, Nem baj, ha már leszálltál ebbe a világba. A mennyre vágyom, mert ha eljön az idő, bármikor láthatlak. A mennyre vágyom, mentem, hogy találkozhassam veled. A mennyre vágyom... A mennyre vágyom...
Arra a "virágra" fogok nézni. Arra a "virágra... Arra a "virágra"... Addig a napig.
Sajnálom... de engedd meg, hogy csak egy kicsit aludhassak még a te neveddel.
Az elhaladó napok közelebb hoztak minket egymáshoz. A fájdalom élvezettel társul, Tükröződik mindkettőnk kezein. Sírok, ha rád gondolok... Eső helyett szomorúság esik, addig jó, míg nem tudunk róla. Nyugalmamban is a remegésre gondoltam. Mit néznek ezek az elégedetlen szemek?
Kérlek, ne tűnj el! Hadd haljam azt a kis sóhajt! Szívdobbanásaimmal együtt sírok, Azt akarom, hogy idejöjj!
Ha lenne folytatása a változatlan álmoknak, Ne hagyd, hogy abbamaradjanak, Akkor sem, ha nem is boldogságnak hívják. Azok a fulladozó napok sosem esnek egybe...
Kérlek, ne tűnj el! Hadd haljam azt a kis sóhajt! Szívdobbanásaimmal együtt sírok, Azt akarom, hogy idejöjj!
Még ha a mentő kezek halványnak is tűnnek, Begubóznak minden egyes másodpercben. Vajon el fog szakadni a kötél és hamuvá lesz?
Kérlek, ne tűnj el! Hallani akarom azt a kis sóhajt Az apró szívdobbanás erejével. Kérlek hagyd, hogy elérhessen téged az a kelletlen ima. Öleld át a nevet, mit nem tudok kikiáltani. Ha az ujjaimon számolok... a holnap nem fog eltűnni. Bedugult fülekkel is hallottam a bölcső nyikorgó hangját.
Bár nem hoztuk helyre a tavaszt, a vörös lótusz ugyanúgy virágzik.
Utolsó pillanatom körülkerítette a mély köd. Egy fekete autó halad át a tetemek hídján.
Szívem a sötétségbe szökik. Siess! Nem akarok halált! Siess! Nincsenek korlátok! Siess! Nem akarok halált! Siess! Nincs hírnév; A patak előtti emberiességbe süllyed.
Én vagyok az egyetlen, kit vonz a vér, Egy könny sem folyik arcomon. Magam mögött hagyok egy leégett kastélyt. A koromfekete autó a hőségbe tart, eltűnik.
Letépem a halál hamvának köpenyét, mi most rám hullik. Bezár a fekete árny, mi tovaszalad a temetőn. Szívem a sötétségbe szökik.
Én vagyok az egyetlen, kit vonz a vér, Egy könny sem folyik arcomon. Magam mögött hagyok egy leégett kastélyt. A koromfekete autó a hőségbe tart, eltűnik.
Szívem a sötétségbe szökik. Siess! Nem akarok halált! Siess! Nincsenek korlátok! Siess! Nem akarok halált! Siess! Nincs hírnév; A patak előtti emberiességbe süllyed.
Sóvárgás és kastélyfalak, Ájulás, a fekete esőbe csapódás és a vörös ég...
Én vagyok az egyetlen, kit vonz a vér, Egy könny sem folyik arcomon. Magam mögött hagyok egy leégett kastélyt. A koromfekete autó a hőségbe tart, eltűnik.
Még most is azt érzem, hogy körülvesz a szoba némasága, Mit a magány teljesen lehűtötte.
A zavarral kötözlek össze és egy fonállal, Ami a magányos féltékenység. Van, amit nem tudok eltörölni még akkor sem, Ha egy álmot színlelek veled, és...
Kísértesz engem, Kérlek, szeresd mindenem! Nem tudod megérteni a gondolataim és féltékenységem...
Hé, aki nem ismeri el a darabjaira hullott szerelmet, Mind a hazugságod múltjában kotorászik.
Nem tudom tovább tartani, ahogy te sem. Ez a szerelem?! Fáj, elbuktam, semmi szükség többé a virágzásra.
Találkozni akarok, de nem tudok. Egy álommal szembekerülhetek bármikor, bárhol, csak bámulnom kell, És változatlanul szeretnem az elzártságot, múltat.
Nem tudlak megáldani, te meg elfelejtesz engem. Találkozunk, hogy fájjon, és teljesen elveszthessük A "Viszlát!" értelmét.
Nem tudom tovább tartani, ahogy te sem. Ez a szerelem?! Fáj, elbuktam anélkül, hogy haldokolni kezdtem volna.
Hajtogatott testek... Úszik a füst szobája. Homályos táj... Egy kis önygilkossági vágy... Engedj szabadon! Láncok szorítják bensőmet. Engedj szabadon! Az egész szívemet lánc fojtogatja.
Táncolok, de féken tartanak.
El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túláradnak bennem. Hatalmas erőmmel képes vagyok odarepülni, ahol találkozni fogunk. Azóta a nap óta testem sokkal könnyebb... Úgy érzem, hogy ennek a gyenge szellőnek sincs semmi értelme rám nézve.
Neked, akit szeretek...
Hajtogatott testek... Úszik a füst szobája. Homályos táj... Egy kis önygilkossági vágy... Engedj szabadon! Láncok szorítják bensőmet. Engedj szabadon! Az egész szívemet lánc fojtogatja.
El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túláradnak bennem. Hatalmas erőmmel képes vagyok odarepülni, ahol találkozni fogunk. Azóta a nap óta testem sokkal könnyebb. Úgy érzem, hogy ennek a gyenge szellőnek sincs semmi értelme rám nézve.
El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túláradnak bennem. Hatalmas erőmmel képes vagyok odarepülni, ahol találkozni fogunk. Azóta a nap óta testem sokkal könnyebb. Úgy érzem, hogy ennek a gyenge szellőnek sincs semmi értelme rám nézve.
A június hazugságai és az igazság szemeim előtt szépiaszerűvé válik. Közel bújok hozzád, melegség; nem értem meg többé ezeket a dolgokat.
"Menni fog neked egyedül is... ugye?" - kérdezted. Kényszerítettél, hogy igazat adjak neked, aztán elbúcsúztál. Ha ez egy vigasztalás akart lenni, Akkor már most belefáradtam abba, hogy hallgassam.
Véget nem érő csengés; még az irgalmatlan emlékeimnek sem az a szándéka, Hogy megbocsássanak nekem. Ha lehunyom szemeim, még jobban körülvesznek, hogy kinevethess.
Fog még vajon sütni a Nap? Már olyan régóta hideg van... Miért engem választott az eső? Miért engem, akinek sehova sincs elmenekülnie?
Az idő erőszakosan halad, máris új napra virradok. Végül megtaláltam. Az irány, amivel szembenéztem, nem a jövő útja. Továbbra is a múltat üldöztem...
Egy új kezdést adtál nekem vigasztalásképp, Egy utálatos és gyáva alaknak. Ez az időről szól... Össze-vissza kotorászok, problémáim végigfolynak fáradt arcomon.
Azok a szemek nem akarják ismerni a múltat, Az ujjak mind elmoshatják azt. Sebeim begyógyulnak egy nyugodt helyen; Egy elérhetetlen távolságban, ami úgy fest, mégis el tudnám érni.
Fog még vajon sütni a Nap? Már olyan régóta hideg van... Miért engem választott az eső? Talán az még jó is, ha beborít...
A felhők folytatják a könnyontást ma is, tudjuk, hogy sosem lesz vége, Miközben egy esernyő alatt ülünk összebújva.
Sokszor számítottam arra, hogy valaki előbukkan az árnyékból, közben a tavasz illatára gondoltam. Messzebb vagy, de te is hívogatod az évszakot... Távolság... A bajok végén egy álom szirmai hullanak le. A Nap biztos szereti őket mély-... mélyen. Elsüllyedve.
Nincs több könny, mert biztos vagyok benne, hogy az értesülésekre vársz. A tavaszi szellő lecsapott az alkalomra, hogy vessen egy pillantást a virágzásra, Hogy becsomagolhassa a könnyeket, amik gyengéden hintáznak a cseresznyefa levelein. A gondok felturbózzák az életet, hogy aztán elkóborolhassanak tőled.
A tavasz az elmémben van, de egy hideg, északi szél Szétválasztja az évszakokat, hogy találkozhassanak. Biztos vagyok benne, hogy ez nem könnyekben, melegségben és gonosz szellemekben különbözik. Felnéztem az égre, ott volt szertefoszló szeretetem a tavasz iránt.
A könnyfoltos burok gyengéden hintázik a cseresznyefa levelein. A gondok felturbózzák az életet, hogy aztán elkóborolhassanak tőled.
Az áldozat a mellkasomban még mindig nem ismeri az éjjelt, Néha megpróbál örökkévalónak mutatkozni.
Könnyes búcsút veszek tőled. Tavasz, cseresznyefa, sálálá... Vidd magaddal a gondot, az sosem fog magadra hagyni téged.
Miért fájok itt, belül? Miért leszek szomorú tőle?
Nem felejtettem el azokat a csodálatos emlékeket és álmokat, Tétovázásra bírtak az emberek érzései. A csend ott kígyózik, a fény felé kezdett tartani. Lélegzetem nem idéz elő mást, csak ébredést.
Éjszakák, mikor csak a magányt éreztem fokozatosan váltakozó sorsomból. Nyíló virágokat láttam egy szomorú álomban. Minden a mai nap világához volt kötve? Egy olyan helyre akarok leszállni, ahol még van remény.
A megszakított idő még mindig áll, cselekedni kezdtem hívó hangomon keresztül. Lehunyom szemeim és arra a napra gondolok... Azt akarom, hogy azok a fények csak érted égjenek, csak még egyszer! Csak ennyit kérek.
A könnyszínű ábrándkép, ami pont egy éve sötétlett a ködben... Az igazi önmagam nem ismeri saját célját, de az emlékek helyén újrakezdek majd mindent.
Megtiltott dolog élni, amíg minden körülfogja ezt a törött világot. Egy "túlvilági" őrület.
Éjszakák, mikor csak a magányt éreztem fokozatosan váltakozó sorsomból. Nyíló virágokat láttam egy szomorú álomban. Minden a mai nap világához volt kötve? Egy olyan helyre akarok leszállni, ahol még van remény.
Talán nincs semmi okom arra, hogy itt legyek, De tudom már, mi életem értelme.
A mosolyok és sóhajok nem halványulnak el, ahhoz túl mély a kötelék... De egyszer mindennek vége lesz, az idő eltűnik...
Azon évszak során, mikor a kabócák csiripelnek, A függöny szétnyílt és kezdődött a jelenet. Keresztülnézünk az éjjel nyílt virágok szirmain. Mindig arra gondolok, hogy mellettem vagy... állandóan.
Összehasonlítom a Holdat és a hátamat, A virágzás és eltűnés csak pillanatnyi dolgok. Mi csak erőtlenül, homályosan tekintettünk a nyár éjjeli egére.
Mindig arra gondolok, hogy mellettem vagy... állandóan. Még ha ki is nyújtom kezem, nem érlek el. De... miért ilyen meleg?
Erősödik a zöld, sárga és piros. Eltűnnek, lehullanak. Bizonytalan érzelmek, színeid fájdalmasan, fájdalmasan váltak köddé.
(A nyári fesztivál után...) Átdobták az üvegen, átvágott a szélcsengő másik oldalára.
Mindig arra gondolok, hogy mellettem vagy... állandóan.
Ha csak egy ígéretet tehetnék, az rólad szólna: Ragyogj tisztán örökké, mint az a virág.
Ez az, amit akartál? Ez az, amit akartál? Ez az, amit akartál? Ez az, amit akartál? Ez az, amit akartál? Ez az, amit akartál? Ez az, amit akartál?
Úgy akarok élni, mint egy utolsó kurva. Na és most mi a leghőbb vágyad? Úgy akarsz tenni, mint a gazdagok. Na és most mi a leghőbb vágyad? Őszinte vagy? Őszinte vagy? Na és most mi a leghőbb vágyad? Őszinte vagy? Őszinte vagy? Szükségem van rád.
Olyan akarok lenni, mint a kutyád. Fejjel lefelé! Istenné akarok válni. Olyan akarsz lenni, mint egy isten. Fejjel lefelé a razzmatazzhoz. Őszinte vagy? Őszinte vagy? Ez az, amit akartál? Őszinte vagy? Őszinte vagy? Szükségem van rád!
Kérlek, ments meg! Mutasd az utat! Kérlek, ments meg!
Kérlek, vedd el ezt a szerelmeslevelet! Én csak egy egyszerű, őrült ember vagyok. Kérlek, vedd el ezt a szerelmeslevelet! Én csak egy egyszerű, őrült ember vagyok.
Fejjel lefelé járkálunk lassan, ez az antigravitáció. Gyerünk, gyorsítsunk, irány a határtalan űr! Az iránytűvel ellentétesen megyünk. Próba&Hiba, egyelőre. Még csak az sem baj, hogy nincs célunk.
Infláció, Csendes-Óceán, egyszínűség... Vonz minket a Tejút másik oldala, ahogyan a bolygók is.
Randiztunk a Hold rejtett zugaiban. Talán ez egy kicsike kozmológia, amit senki sem tud megoldani.
Magunk mögött hagyjuk az atmoszférát, Nincs több üzemanyag, hogy most rögtön visszamehessünk. Gyorsítsunk még, sugárhajtás! A tervezett jövő a mai nap Másolás&Beillesztése.
A Föld fénye, fény és árnyék, holográfia. A Csodabolygó az univerzumban úszik, bár nem igazán valós.
Megállítjuk az időt, elmenekülök veled a Tejút másik oldalára. Talán ez egy történet, amit senkinek sem tudtak elmondani. Randiztunk a Hold rejtett zugaiban. Talán ez egy furcsa pszichológia, amit senki sem tud megérteni.
Habár te csak egy messzi fény vagy egy évezreddel korábbról, Még csak mosolyogni sem tudunk egymásra, nem fogjuk egymás kezét.
Megállítjuk az időt, elmenekülök veled a Tejút másik oldalára. Remélem, hogy soha többet nem fogunk különválni. Randiztunk a Hold rejtett zugaiban. Talán ez az én kozmológiám, amit senki sem tud megoldani.
Jegyzetek:
A címről Kozmológia. Tudtommal nincs ilyen szó, de akkor elmondhatom magamról, hogy nyelvújító vagyok, hehe. Onnan hoztam össze, hogy...: "Cosmology - az olyan, mint mondjuk a biology... az biológia. Akkor ez meg legyen kozmológia." - ennyi a történet.
