Matenrou Opera - Kötelékek
Hunyd le szemeid, hunyd le szemeid!
Legalább egy kis erőt adj nekem!
Áraszd belém, a szívembe!
Maradjunk itt és most,
Ebben a véget nem érő pillanatban,
A némaságban, ahol csak a lélegzetvételek
Hangja töri meg a csendet.
A magány biztosan eltűnik majd.
Amikor áthaladunk a hatalmas égbolton,
Biztosan képesek leszünk beszélni egymással;
Keresztezünk minden távolságot.
Te itt vagy, s én is!
Ne feledd: nem vagyunk egyedül.
Ott lesz a te oldaladon az az érzés,
Hogy mi mindig kitartunk egymás mellett,
S ne feledd: ott leszek én is.
Nem tudom megérteni,
Meddig fognak még áramlani
Ezek az érzések s ezek a könnyek.
Nem baj, ha nem vagy erős,
Hisz rám számíthatsz,
És ez az érzés egy kis kötelékként
Fog szolgálni nekünk, mi pedig tudjuk,
Hogy örökké együtt fogunk sétálni.
Hunyd le szemeid, hunyd le szemeid!
Legalább egy kis erőt adj nekem!
Áraszd belém, a szívembe!
Maradjunk itt és most,
Ebben a véget nem érő pillanatban,
A némaságban, ahol csak a lélegzetvételek
Hangja töri meg a csendet.
A magány biztosan eltűnik majd.
Amikor áthaladunk a hatalmas égbolton,
Biztosan képesek leszünk beszélni egymással;
Keresztezünk minden távolságot.
Te itt vagy, s én is!
Ne feledd: nem vagyunk egyedül.
Ott lesz a te oldaladon az az érzés,
Hogy mi mindig kitartunk egymás mellett,
S ne feledd: ott leszek én is.
Nem tudom megérteni,
Meddig fognak még áramlani
Ezek az érzések s ezek a könnyek.
Nem baj, ha nem vagy erős,
Hisz rám számíthatsz,
És ez az érzés egy kis kötelékként
Fog szolgálni nekünk, mi pedig tudjuk,
Hogy örökké együtt fogunk sétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése