D’espairsRay – A Hold emléke ~lehullott~
Átölelem törekvő álmaimat,
Miközben alszom.
Felébredtem valaki szavaira,
Amik a sors gonoszságaira utalnak.
Ne állíts meg,
Mert mindjárt megfullad.
Jézus, kérlek, bocsásd meg vétkeimet!
Hangszeremen játszva odakiáltok neked.
Ez mindenhol ott van, épp úgy, mint a sötétlő ég.
Egymásba fonódott ujjak játsszák a dallamot,
Ami darabjaira hullott, miközben újra meg-meginogott.
Mondd…
Milyen mélyen hatolnak testembe
A gonoszság szavai?
Ne állíts meg,
Mert mindjárt megfullad.
Jézus, kérlek, bocsásd meg vétkeimet!
Elsorvadó, röpke gondolatok
Nyitották fel szemeidet.
Miféle dolgokat álmodsz?
Valamiféle spirál bántott téged,
Vagy ez is csak egy hazugság?
Teljesen megtölt téged a ragaszkodás.
Bár a magány teljesen betöltött,
Kilopózok, hogy újra szabad lehessek.
Akárhol is vagyok, követem álmomat,
Ami talán már rég megfulladt.
De ha nem is válik valóra, amit akarok,
Akkor is tovább kutatok.
Mondd…
Milyen mélyen hatolnak testedbe
A gonoszság szavai?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése