the GazettE – Virágok nyelve
Ha már közeledek ahhoz, hogy
Teljesen kiszáradjak és összemorzsolódjak,
Legalább általad történjen.
Gyönyörű virágokkal vagyok körülvéve,
De inkább lennék hozzád közel, mint itt…
A boldogság törékeny és rövid életű.
Az ilyen dolgokat nem lehet megváltoztatni.
A szerelmem, a szerelmem
Egyszerűen csak te vagy…
Mindig megbíztam benned,
És te mindig gyengéden cirógattál engem.
A száraz időben adtál nekem vizet,
Így megerősödtem.
De mielőtt ezt megtudtam volna, eltűntél.
Még mindig csak egy virág vagyok,
Aki hiába bontja szirmait.
A virágok csak akkor száradnak el,
Ha nem kapnak elég vizet.
A virágok csak akkor halnak meg,
Ha nem kapnak elég fényt.
Utolsó óráimban attól féltem,
Hogy a sötétség beférkőzik hozzám
És teljesen bekerít.
Még most is, mikor megpróbálom
Megkeresni a fényt, a sötétség akkor is
Beférkőzik hozzám és teljesen bekerít…
Ha valaki megkönyörülne rajtam,
Egy rendívül csodálatos virág válna belőlem.
Mindenki abban a tudatban akar élni,
Hogy valaki teljes szívéből szereti.
A virágok csak akkor lesznek csúnyák,
És csak akkor száradnak el,
Ha nem kapnak elég vizet.
A haldokló virágok nem hagynak
Maguk mögött rügyeket…
Ezelőtt a sötétség lepelként
Szolgált szemeimnek.
Küzdöttem, de teljesen körbevettek.
Ami téged illet: ha az tényleg te voltál,
Ki eljött volna értem s megmentett volna
Arról a helyről…
Ott egyre csak sírtam, s
Keringő lámpások vettek körül.
Az érzés, amit adtál nekem…
Az csak egy álom volt,
Amit a vágyaim szültek?
Úgy tűnik, hamarosan elszáradok anélkül,
Hogy a válaszokra valaha is fény derülne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése