#282 Aishitenai - Nem szeretlek!

Acid Black Cherry - Nem szeretlek!

- Szeretsz…? Szeretsz…?
Ki sem tudom mondani, mennyire;
Jobban szeretlek, mint ahogy azt te
El tudnád képzelni.

Fák övezték az utat,
Amin sétálnunk kellett.
Kicsike szobádban
Úgy hunytad le szemeid,
Mintha legalábbis a a nap
Lett volna az utolsó…
Olyan rövidnek tűntek azok a napok.
Amik fényesebben ragyogtak,
Mint az összes többi együtt…
És te sírtál.

Nyár vége…
Hűs eső…
Ez az éjjel pont olyan,
Mint az, amikor először találkoztunk.
A te gyengédséged és az én önfejlesztésem
Is olyannak tűnik, mint akkor régen…

- Nem szeretlek…
- Szeretlek…
- Umm…
- Gyere ide…!
Mi a baj?
Azt hiszed, nem kell többé
Kedvesnek lenned?
Ne sírj! Csak titokban…
Ahh~~
Nem bírom ezt tovább!
Szeretlek!
Egyszerűen csak nem tudok
Elbúcsúzni tőled…

Félreérthetetlen körülmények…
Érzem a távolságot közöttünk.
Mikor valahol hidegen csókoltál,
Mondd, féltél?
Légzésem leállna, ha
Észlelném búcsúzásod apró jeleit.

Olyan nagy a csend…
Teljesen betömi füleimet.

- Hagyj el…!
- Nem tudnálak!
- Hagyj menni!
- Nem adhatlak vissza…
Egyáltalán nem.
Ne gyere hozzám olyan közel!
Mert ez már nagyon régóta fáj…
Ne sírj! Csak titokban…
Ahh~~
Nem bírom ezt tovább!
Szeretlek!
Egyszerűen csak nem tudok
Elbúcsúzni tőled…

- Nem szeretlek…
- Szeretlek…
- Umm…
- Gyere ide…!
Mi a baj?
Azt hiszed, nem kell többé
Kedvesnek lenned?
Ne sírj! Csak titokban…
Ahh~~
Nem bírom ezt tovább!
Szeretlek!
Annyira szerencsétlen vagyok!
Nem tudom megállítani többé
Záporozó könnyeimet…
Csókolj meg, ölelj át!
Hé, hé… Kérlek… Ne hagyj el!
Légy érzéseim része!
Suttogj nekem…

- Szeretlek… Szeretlek!
Ki sem tudom mondani, mennyire;
Jobban szeretlek, mint ahogy azt te
Valaha is el tudnád képzelni.