X-Japan – Nélküled…
Belefáradtam abba,
Hogy minden éjjel
Sétáltam és ácsorogtam az éjszakában.
Elfedem emlékeimet kicsorduló könnyeimmel…
A találkozások száma megegyezik
Az elválások számával,
De hittem, hogy a határtalan idő folytatódni fog.
Most még azokat a szavakat is magamhoz szorítom,
Amik bántják egymást.
Elég csak visszanéznem,
És máris egyedül érzem magam.
Hogy tudnálak szeretni,
Hogy tudnálak érezni,
Ha nem vagy itt…?
Számtalan emlék tölti be az időt.
Szerettelek, de te bántottál engem.
Felfogtam a „szerelem” szó mélységét.
Még mindig emlékszem a napokra, amikor
Egy álomért kutattam a holnap válaszai után,
De mindhiába.
Kérdem a határtalanul terjeszkedő eget,
Hogy mi a születés értelme,
S mi maga az élet értelme.
Most újra…
Hogy tudnálak szeretni,
Hogy tudnálak érezni,
Ha nem vagy itt…?
A „szerelem” végtelen versét
Csak neked küldöm most el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése