#127 Two Hurt - Két Sérülés

DELUHI - Két Sérülés



Hátat fordítok a szobának, ahol nincsenek szavak.
A falak is némaságból épültek fel körülöttem.
Készíts leltárt ebből az eltorzult helyből!
Mindaz, amit akarok, csak egy kis gyógyszer, hogy megérthessem utadat.

Ez egy igazán messzi kiáltás
A jövőből, amit kettőnknek képzeltem el.
Már semmi nem szakíthat el minket,
Mert sem a szabadság, sem a magány nem a miénk, hogy választhassunk.

Törjük meg a csendet! - Az idővel, ami visszafog engem.
Zúzzuk szét ezt a vastag falat! - Elvesztem türelmem...
Gátló szavak - Mert mikor a szavadba vágnak, a tövisek végtelen gátjává válnak.

Ez neked szól, hiányzol.
El kellene mondanom neked, hogyan is érzek,
De minden, amit teszek, csak annyi, hogy hazudok magamnak.
Mindketten erősek vagyunk, és az, hogy bántjuk egymást, sokkal többé teszi szerelmünket.

Emlékszem rád arról a napról, mikor az utcán sétáltál.
Túlságosan is gyengéd voltál velem.
Mindened ruha fedte, de így is láttam, hogy remegsz.
Megpróbáltad beburkolni csupasz szívedet.

Nézzünk vissza az ösvényen! - A sors gyenge fonala.
Nézzünk vissza az elménkben! - Túl erős kötelékek vannak körülöttünk...
Gátló szavak - Rajzoljunk vérrel és fessünk mindent vörösre!

Ez neked szól, hiányzol.
Durva ereim újra felszínre jönnek, elállják az utat.
Sosem tudok önmagam lenni, de ha mi gyűlöljük egymást,
Ez közelebb hoz minket egymáshoz és a szerelemhez.

Ha a feladatunk ilyen közel lennünk,
Akkor miért van mégis ekkora távolság köztünk?
Most minden olyan szépiaszínű, épp mint ez a kép.
Mindig is akartam látni a mosolyodat, csak még egyszer.

Ez neked szól, hiányzol.
Az a hang kijátssza füleimet... a melegséget, a hibákat.
Vajon visszatérnek valaha a mosolyomhoz?

Ez neked szól, hiányzol.
El kellene mondanom neked, hogyan is érzek,
De minden, amit teszek, csak annyi, hogy hazudok magamnak.
Mindketten erősek vagyunk, és az, hogy bántjuk egymást, sokkal többé teszi szerelmünket.