#121 Ancient Rain - Ősi Eső

ScReW - Ősi Eső



Sokat nevettem feléjük, hogy elkerüljem a bőrig ázást
A bánat könnyei elől, mik az égből csepegtek.

Ki akartam tisztítani az én sáros, zavaros látásomat
És bámulni a csillagok végtelen kiterjedését.
Onnan lenéztem, majd gondolkodtam, vajon milyen színű is a Föld.
Egyetlenegy pillanatot sem tudtam elkapni,
Mikor világosban láthattam volna a színét.

Ősi eső...
Mindezek ellenére az a nap nem homályos előttem,
Mert az ajtó oly közel van ahhoz, hogy kinyíljon.
Még ha nem is tudom megváltoztatni születésemkor létrejött kinézetemet,
Itt van az én változatlan büszkeségem.

A bezárt ablakok között elnémultunk, fogtuk egymás kezét.
Ez az éjjel olyan hideg...
Ölelj, ölelj, melegíts fel!

Bár oly sokszor lekötöttek azokkal a szorító láncokkal,
Egy kis rés sem volt, ahol elmenekülhettem volna.
Nem szabadulok meg tőlük.

Nem tudom lekötni többé szívemet például annál a következő srácnál.
Ha eljön a végtelen álom reggele...

Hogy elkerüljék a bőrig ázást a bánat könnyei elől,
Mik az égből csepegtek, reményeim az ő szívébe szálltak.

Ősi eső...
Mindezek ellenére az a nap nem homályos előttem,
Mert az ajtó oly közel van ahhoz, hogy kinyíljon.
Még ha nem is tudom megváltoztatni születésemkor létrejött kinézetemet,
Itt van az én változatlan büszkeségem.

Míg a holnap eljön, fejezzük be a beszélgetést, beleértve az imákat is.
Ez az éjjel olyan hideg... megfagyok, de mégis
Ölelt, ölelt, felmelegített.