Phantasmagoria - Elveszve Az Emlékekben
Ha lehunytam szemem, itt voltál... mindig...
Mikor felébredtem, nem csináltunk mást, csak csókokat váltottunk,
Ami az elbúcsúzásba torkollt.
Mikor beszámoltam valamiről, nem voltál itt.
Magad mögött hagytál...
Eggyé váltam a múlttal - itt csak fájdalom van.
Fáj a mellkasom...
Próbálok beilleszkedni az emberek és az elhagyatott romok közé.
Nem fogok visszamenni, nem tudok visszamenni arra a helyre,
Amit mindig összehasonlítok valamivel.
A könnyes szemek mindig, mindig itt vannak,
Így nem is hagyják abba a túlcsordulást.
A könnyes szemek azon a napon, abban az időben
Nem fognak visszatérni.
Elvesztél emlékeid között?
Az emberek és az elhagyatott romok csak úgy ragyognak...
Lassan eltörlődnek, s ha eltűnnek, az azért van,
Mert szemeid lehunyva vannak...
Könnyes szemek, olyan könnyesek...
A könnyes szemek mindig, mindig itt vannak,
Érzéseim túlcsordulnak irántad.
A könnyes szemek a szívemben élnek,
Egy nap, egykor majd eggyéválnak.
Ha lehunytam szemem, itt voltál... mindig...
Mikor felébredtem, nem csináltunk mást, csak csókokat váltottunk,
Ami az elbúcsúzásba torkollt.
Mikor beszámoltam valamiről, nem voltál itt.
Magad mögött hagytál...
Eggyé váltam a múlttal - itt csak fájdalom van.
Fáj a mellkasom...
Próbálok beilleszkedni az emberek és az elhagyatott romok közé.
Nem fogok visszamenni, nem tudok visszamenni arra a helyre,
Amit mindig összehasonlítok valamivel.
A könnyes szemek mindig, mindig itt vannak,
Így nem is hagyják abba a túlcsordulást.
A könnyes szemek azon a napon, abban az időben
Nem fognak visszatérni.
Elvesztél emlékeid között?
Az emberek és az elhagyatott romok csak úgy ragyognak...
Lassan eltörlődnek, s ha eltűnnek, az azért van,
Mert szemeid lehunyva vannak...
Könnyes szemek, olyan könnyesek...
A könnyes szemek mindig, mindig itt vannak,
Érzéseim túlcsordulnak irántad.
A könnyes szemek a szívemben élnek,
Egy nap, egykor majd eggyéválnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése