Phantasmagoria - Csillogás
Még egyszer elhagyott a ragyogás.
Látom a virágot, ami egy álomban virágzik.
Nincs több élet.
A múlt, ami állandóan kísért, olyan zavaros...
Féltékeny, féltékeny!
El akartál csábítani, hogy a tenyeredből egyek.
A sötétségen belül most fény árad.
Még egyszer a ragyogáson belül
Látok egy szomorú alakot.
Nincs több élet.
Csak így magad mögött hagysz?
A holnap egy esély lesz a találkozásra.
Féltékeny, féltékeny!
El akartál csábítani, hogy a tenyeredből egyek.
A sötétségen belül most fény árad.
Beburkolóztam a nagy világosságba.
"Ne hunyd le szemed, segíts rajtam!" - kiáltottam.
Meg fogok nyugodni, te is tudod.
Ez a szenvedés a szörnyű magány miatt van.
Azt akarom, hogy átölelj...
A csillogás sugárzást ad nekem, sugárzást ad nekem.
Ezt hagyja nekem, ezt hagyja nekem, akkor is,
Ha már olyan erős, hogy áthatol mindenen.
Látlak az égre festett álomban.
Beleszorultam az égre festett álomba, mert te is ott voltál.
Még egyszer elhagyott a ragyogás.
Látom a virágot, ami egy álomban virágzik.
Nincs több élet.
A múlt, ami állandóan kísért, olyan zavaros...
Féltékeny, féltékeny!
El akartál csábítani, hogy a tenyeredből egyek.
A sötétségen belül most fény árad.
Még egyszer a ragyogáson belül
Látok egy szomorú alakot.
Nincs több élet.
Csak így magad mögött hagysz?
A holnap egy esély lesz a találkozásra.
Féltékeny, féltékeny!
El akartál csábítani, hogy a tenyeredből egyek.
A sötétségen belül most fény árad.
Beburkolóztam a nagy világosságba.
"Ne hunyd le szemed, segíts rajtam!" - kiáltottam.
Meg fogok nyugodni, te is tudod.
Ez a szenvedés a szörnyű magány miatt van.
Azt akarom, hogy átölelj...
A csillogás sugárzást ad nekem, sugárzást ad nekem.
Ezt hagyja nekem, ezt hagyja nekem, akkor is,
Ha már olyan erős, hogy áthatol mindenen.
Látlak az égre festett álomban.
Beleszorultam az égre festett álomba, mert te is ott voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése