Pierrot - Távolság
Százmillió óra elteltének ellenére érzéseim végtelenül nőnek tovább,
Amíg meg nem látlak aludni a szakadatlanul változó vidéken.
A távoli múlt emléke újra előjön, az élet a dühöngő tengerből születik.
Sütkéreztünk az ősi napfényben - így találkoztunk először anélkül,
Hogy megkérdőjeleztük volna az ismeretlen jövőt.
Zúgnak a hatalmas hegyek, okádják fehér lélegzetüket, eltakarják a Napot,
Majd mindent elrabolnak.
A széthasadó Földön veled együtt néztem a világvégét.
Magunk mögött hagytunk egy imát, hogy képesek legyünk egy nap újra találkozni,
Áttörve a teret és időt.
Ahogyan vezettek minket, úgy folytattuk a fejlesztést, számos civilizáció felépítését
A zsúfolt, szürke betonon.
Annyiszor kerestem benne az alakodat...
Az eltűnő Nap miatt csak úgy ömlik a méreg, mintha eső lenne.
Elterül a föld, ami elfogadja a hibákat. Hatalmas teher...
Százmillió óra elteltének ellenére érzéseim végtelenül nőnek tovább,
Amíg meg nem talállak, félni fogok egy végtelenül tekeredő spiráltól.
Utolsó pillanatainkban afelé a hely felé fogunk tartani,
Amit megbeszéltünk, hogy ott majd újra találkozunk.
Százmillió óra elteltének ellenére érzéseim végtelenül nőnek tovább,
Amíg meg nem látlak aludni a szakadatlanul változó vidéken.
A távoli múlt emléke újra előjön, az élet a dühöngő tengerből születik.
Sütkéreztünk az ősi napfényben - így találkoztunk először anélkül,
Hogy megkérdőjeleztük volna az ismeretlen jövőt.
Zúgnak a hatalmas hegyek, okádják fehér lélegzetüket, eltakarják a Napot,
Majd mindent elrabolnak.
A széthasadó Földön veled együtt néztem a világvégét.
Magunk mögött hagytunk egy imát, hogy képesek legyünk egy nap újra találkozni,
Áttörve a teret és időt.
Ahogyan vezettek minket, úgy folytattuk a fejlesztést, számos civilizáció felépítését
A zsúfolt, szürke betonon.
Annyiszor kerestem benne az alakodat...
Az eltűnő Nap miatt csak úgy ömlik a méreg, mintha eső lenne.
Elterül a föld, ami elfogadja a hibákat. Hatalmas teher...
Százmillió óra elteltének ellenére érzéseim végtelenül nőnek tovább,
Amíg meg nem talállak, félni fogok egy végtelenül tekeredő spiráltól.
Utolsó pillanatainkban afelé a hely felé fogunk tartani,
Amit megbeszéltünk, hogy ott majd újra találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése