#178 TORTURE - Kínzás

Miyavi - Kínzás



Halott...

Éneklek, hogy megszabaduljak a félelemtől.
Remélem, hogy azonnal eltűnik az esővel együtt.
Tudom, hogy az élet maga a fájdalom,
Nem valami habos-babos tündérmese.
Semmi értelme imákat rebegni,
A saját utam járom.

Nincs vége ennek a fájdalomnak,
Ki nem állhatom ezt a dühöt és csalódottságot.
Már a könnyeim is vérből vannak,
Ezt okozta az a rengeteg hazugság.
Bekötözi az elmémet, nem tudok elmenekülni,
Nem tudok elmenekülni, nem tudok elmenekülni,
Nem tudok elmenekülni, nem tudok elmenekülni.

Istenem, érzed ezt a fájdalmat, amit adtál nekem?
Vess véget életemnek mennyeien, mielőtt felébredek.
Miért kínzol engem, miért utálsz?
Még ha ez is a végzetem, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle.

Senki sem akar látni egy ennyire üres tündérmesét,
Aminek még csak nem is a remény,
Vagy álmok beteljesülése a vége.

Nem akarom látni,
Soha többé nem akarom látni!

Istenem, érzed ezt a fájdalmat, amit adtál nekem?
Vess véget életemnek mennyeien, mielőtt felébredek.
Miért kínzol engem, miért utálsz?
Még ha ez is a végzetem, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle.

Halott...