#167 Last Dance - Az Utolsó Tánc

DiO ~Distraught Overload~ - Az Utolsó Tánc



Reménykedve várok arra,
Hogy elérkezzen találkozásunk
Harmadik nyara.
Csak egy kicsit, ó,
Csak egy kicsit, mondd,
Átölelnél még?
Micsoda megjelenésem lehet...
Hát nem... hát nem csúnya dolog?
Csak még egyszer,
Csak még egyszer szólíts nevemen!

Még mindig nem tudom azokat
A dolgokat tenni, amikben hiszek
Ezek alatt a fájdalmas,
Sírással teli napok alatt.
Nem akarod esetleg tudatni velem
Az elválásunkat?
"Köszönöm. Sosem foglak elfelejteni."

Azt hittem, hogy minden rendben van.
Hajtsuk végre közös álmunkat!
Az az utazás, mikor együtt sétáltunk,
Egy végtelen, vakító emlék.
Még arra a napra is emlékszem,
Mikor először találkoztunk.
Megmutattad nekem a dolgokat,
Amiket már akkor is szerettem.
Te vagy az én igazi kincsem.

Érdemtelen vitáink oka mindig
A mély féltékenységem volt.
Akkor is tudtam, de nem voltam képes
Magamba fojtani...
Csak azokkal a szavakkal bírtam kimondani.

Épp annyira bántottalak,
Amennyire közeledtem feléd.
Épp annyira lettem gyenge,
Amennyire szerettelek.
Ha egy nap meglátlak valahol,
Azon fogok agyalni, hogy vajon
Képes lennél-e megmutatni
Mosolygó arcodat.

Úgy történt, hogy végül
Egy utca sarkán pillantottalak meg.
Egy kicsit még felnőttesebbnek tűntél.
Gyönyörűen mosolyogtál, mint mindig.
Nem tehetek róla, de egyszerűen
Annyira imádnivaló volt!
Azt akartam, hogy ott maradj.
Többet... Még többet akartalak szeretni.
Még ha most másért is dobog a szíved,
Kérlek, ne felejts el engem!

Ha kinyújtom kezeim, ott lesznek a tieid.
Mindig is egy lépéssel előttem jártál.
Te vezettél engem..
Majd eltűntél egy álomban.