#170 Prince - Herceg

Versailles - Herceg



Gyere, nyújts ki kezed a félelemből!
Magammal viszlek.
Az időről, amire mindig gondolok,
Ez jut eszembe:
"Olyan sokat sírtál, mikor valaki megbántott."

Szerelmem, ki betölti szívemet,
Most összezúzza azt,
Mielőtt az éj hajnalra váltana.
Épp mint ez itt.

Magammal viszlek,
Nem hagyom, hogy újra elmenekülj
Előre, előre, vagy bárhova.
Felemellek karjaimba, az ég felé.
A jövőbe akarlak vinni.

Ah~
Ezekkel az ujjakkal érintettelek...
Ezeket a karokat emelem...
Lágyan csókot hintettem ajkadra.
Meg akarom védeni a virágot,
Ami egy törött szívet színlel.

Szerelmem, ki betölti szívemet,
Megolvad benne.

Boldogságban akarlak tudni,
Védett boldogságban,
Biztos védelemben, hogy
Mindenki vigyáz rád,
Kivétel nélkül.
Ennek így kellene lenni,
Egy szerető emberré kéne válni,
Aki igenis aggódik másokért.

Magammal viszlek.
Nem tudlak másnak átadni.
Felemellek karjaimba, az ég felé.
A jövőbe akarlak vinni.

Nem vagyok képes mindkét
Kezemmel csapkodni, de
Ha az égben szárnyalhatnék,
Erősen magamhoz szorítanálak.

Magammal viszem szívedet.
Nem vagyok képes újra elválni tőled.
Most mindent szorosan fogok...
Magammal akarlak vinni
Egyenesen a jövőbe.