The GazettE - Hiányos Tragédia
Egy műanyag láda nyoma olyan,
Mint valami öngyilkossági zene.
Egy törvényes pszichopata
Figyel a tökéletes, vörös vonalon.
"Gondolataid betegségek imitálásába esnek.
Gerinced őrjöngéssé olvad."
Melankólia és borotvaéles játékok...
"A gerinc pontosan így hajlott el."
Egy agy, tele bántó szavakkal,
Fekete szemhéjak és szemek...
A gyógyító sötétség az én helyem.
Egy hiányos pengével írok,
Mintha megkönnyebbülnék a száj láttán,
Ami még sohasem mondott semmi hazugságot.
Még a szavakat is elfelejtettem, érted?
Micsoda ingatag hobbi.
Rágja az agyad...
Önző elme, abnormális borzongás.
Rágja az agyad...
Önző elme, ez a kitartás célja.
Szomorú, borotvaéles játék...
Milyen fagyos nap...
Sikíts, tartsd távol magad a felejtéstől!
Emlékezz rá, hogy a szabadságra vágysz.
Sikíts, üvöltsd ki minden fájdalmadat
Anélkül, hogy elrejtenéd önmagad.
Éreztem közelséged
Ebben a nagy vörösségben,
Ami megpróbált felébreszteni engem.
A feltépett oldalak hangja egyre csak ismétlődik.
Én is szakítom, hogy azt az arckifejezést
Egy mély csókra válthassam.
"Takard el szerelmed egy maszkkal!
Egész életemre szólóan megesküszöm,
Hogy egyáltalán nem leszek kétségbeesett."
Melankólia és borotvaéles játékok...
Na, mégsem teljes az ígéret.
Lassú, hideg eső...
Ha a kínváság, amit folyamatosan ismételek
Lassú, hideg eső...
Magányosságba olvad át...
Ne szakadj el kezemtől!
Mert amit igazából éreztem,
Az biztosan "te magad" voltál a levélben.
Lassú, hideg eső...
Lefolyik arcodon.
Lehetetlen elmenekülni.
Egy műanyag láda nyoma olyan,
Mint valami öngyilkossági zene.
Egy törvényes pszichopata
Figyel a tökéletes, vörös vonalon.
"Gondolataid betegségek imitálásába esnek.
Gerinced őrjöngéssé olvad."
Azt kívánom, hogy az a nap
A nemkívánt jövőben......
Megesküdtem "neked"
Életem egy pillanatában.
Egy olyan változásért,
Amire sosem vágytam.
Egy példakép nyomás alá került.
Akkor még azért vágyakoztam,
Hogy bárcsak fel tudnék dobni
Egy bizonytalan ötletet.
Sikíts, tartsd távol magad a felejtéstől!
Emlékezz rá, hogy a szabadságra vágysz.
Sikíts, üvöltsd ki minden fájdalmadat
Anélkül, hogy elrejtenéd önmagad.
Ezekkel a kezekkel, miket nem tudok kinyújtani,
És ezekkel a lábakkal, amik egy lépést sem
Tesznek meg előre,
Hibáim táncot járnak egy szögletes, ici-pici kertben.
Egy műanyag láda nyoma olyan,
Mint valami öngyilkossági zene.
Egy törvényes pszichopata
Figyel a tökéletes, vörös vonalon.
"Gondolataid betegségek imitálásába esnek.
Gerinced őrjöngéssé olvad."
Melankólia és borotvaéles játékok...
"A gerinc pontosan így hajlott el."
Egy agy, tele bántó szavakkal,
Fekete szemhéjak és szemek...
A gyógyító sötétség az én helyem.
Egy hiányos pengével írok,
Mintha megkönnyebbülnék a száj láttán,
Ami még sohasem mondott semmi hazugságot.
Még a szavakat is elfelejtettem, érted?
Micsoda ingatag hobbi.
Rágja az agyad...
Önző elme, abnormális borzongás.
Rágja az agyad...
Önző elme, ez a kitartás célja.
Szomorú, borotvaéles játék...
Milyen fagyos nap...
Sikíts, tartsd távol magad a felejtéstől!
Emlékezz rá, hogy a szabadságra vágysz.
Sikíts, üvöltsd ki minden fájdalmadat
Anélkül, hogy elrejtenéd önmagad.
Éreztem közelséged
Ebben a nagy vörösségben,
Ami megpróbált felébreszteni engem.
A feltépett oldalak hangja egyre csak ismétlődik.
Én is szakítom, hogy azt az arckifejezést
Egy mély csókra válthassam.
"Takard el szerelmed egy maszkkal!
Egész életemre szólóan megesküszöm,
Hogy egyáltalán nem leszek kétségbeesett."
Melankólia és borotvaéles játékok...
Na, mégsem teljes az ígéret.
Lassú, hideg eső...
Ha a kínváság, amit folyamatosan ismételek
Lassú, hideg eső...
Magányosságba olvad át...
Ne szakadj el kezemtől!
Mert amit igazából éreztem,
Az biztosan "te magad" voltál a levélben.
Lassú, hideg eső...
Lefolyik arcodon.
Lehetetlen elmenekülni.
Egy műanyag láda nyoma olyan,
Mint valami öngyilkossági zene.
Egy törvényes pszichopata
Figyel a tökéletes, vörös vonalon.
"Gondolataid betegségek imitálásába esnek.
Gerinced őrjöngéssé olvad."
Azt kívánom, hogy az a nap
A nemkívánt jövőben......
Megesküdtem "neked"
Életem egy pillanatában.
Egy olyan változásért,
Amire sosem vágytam.
Egy példakép nyomás alá került.
Akkor még azért vágyakoztam,
Hogy bárcsak fel tudnék dobni
Egy bizonytalan ötletet.
Sikíts, tartsd távol magad a felejtéstől!
Emlékezz rá, hogy a szabadságra vágysz.
Sikíts, üvöltsd ki minden fájdalmadat
Anélkül, hogy elrejtenéd önmagad.
Ezekkel a kezekkel, miket nem tudok kinyújtani,
És ezekkel a lábakkal, amik egy lépést sem
Tesznek meg előre,
Hibáim táncot járnak egy szögletes, ici-pici kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése