#172 Hai to Ame - Hamu és Eső

D'espairsRay - Hamu és Eső



Táncot jár minden színét vesztett madár
Az ósdi kőtörmelékeken és a szürke égben.
Mint mikor valaki visszaemlékezik,
Milyen is a szédülés.
A vakító fény mindent megőrjített,
Majd hirtelen nyoma veszett.

Te, akinek hangja felszáradt,
Vándorolt, könyörgött...
Mindezt olyan szemekkel,
Mik megtörtnek tűntek azokkal
A vékony karokkal együtt.
Elnyomtak erőszakkal,
Még a kívánságaidat is elrabolták.
Felemelt karok;
Megérintették az órási, mulandó égboltot.

A nyíló virágok szirmai
Szétszóródnak az égben.
Vége a bánatnak,
Még az eső is szánakozik.
Most egy énekszó visszhangzik
Tőled, akitől egy hangot sem hallok soha.
Ez csak egy elérhetetlen kívánság...

Az emberiség végtelen bujasága
Mindent elmos mélyen a Napban.
Ennyi a mai világképünk, semmi más.

Tehetetlen vagyok.
Még mindig itt állok beragadva.
Kinek kellene elpanaszolnom
Ezt a mérhetetlen fájdalmat?

Szívemből kiáltottam.
A sötétség kötelékei fonódtak
Elhaló emlékeim közepébe.
Csak egy mosoly, amit itt hagytál.
Semmi más.

A virágok színes szirmai táncolnak
Érted a szélben...
Fényességed felragyog az alagút végén...
Ha van még egy kicsi remény,
Hagyj tovább énekelni minket!

Elérés...
Úgy gyülekeznek az áldozaotok ezek alatt
A kezek alatt,
Mint ahogyan a könnyek fájdalma
Halmozódik fel az önzetlen égbolt alatt.