Nézd, egy kék madarat is találtam veled együtt!
Visszhangzik a kabócák és az eső hangja.
Bámulom a tájat, ami nem fog
Holnappá változni.
Teljes szívemből szeretlek.
Ez egy hosszantartó, késő nyári szellő.
Melegség lakozik ezekben a szemekben.
Szívemben már csak könnyezem és nevetek,
Annyira fáj!
Vannak dolgok, amiket akkor vettem észre,
Mikor már rég feledésbe merültek...
Vannak dolgok, amiket nem vettem észre,
Mert túl közel voltak hozzám...
Érezve ezeket a sötét felhőket,
Mit kéne gondolnom rólad?
Egy repedés tárult fel szívemen.
Az emberek mégsem olyan erősek...
Valahogy úgy tűnik, sikerült pihentetnem szárnyaimat.
Nézd, egy kék madarat is találtam veled együtt!
Szétszakítom összefonódott kezeimet,
Mielőtt visszanézek.
Azt is mindhiába...
Azt akarom, hogy ott legyél,
Hogy egyszerűen csak visszaküldj engem az égbe.
Alaktalan szavak...
Mindkét kéz megerősítést várva nyújtja ki karját.
Mindig ezt érzem,
Tudnom kellene már.
Nézd, egy kék madarat is találtam veled együtt!
Visszhangzik a kabócák és az eső hangja.
Bámulom a tájat, ami nem fog
Holnappá változni.
A szélbe, a városba, a hegyekbe, az óceánba, a felhőkbe,
Az égbe, a csillagokba, a szerelembe, a szerelembe, a szerelembe.
Nézd... mindenki szívében kell, hogy éljen
Egy ilyen kék madár.
Teljes szívemből szeretlek.