#185 Snow White - Hófehér

D - Hófehér



Egy tollpihe hull az égből,
Keresztülszáll a tűzön,
Mit a világ viszályai éltetnek.
Azt reméli, sikerül elfojtania.

Áramlik a vér egy szenvedő testben,
Mindegy már a szívnek, aminek színe festett.

Ha ez megengedett, biztosan nem utálnak
Meg érte, ha mindkét kezeddel bemutatod.
Még ha az emberek fulladoznak is a dühtől,
Még ha hibáik által többször is megégették magukat,
Még mindig azt az utat keresik, ahol élhetnek.

Ahogyan a hó tükröződik szemeidben,
Egy teljesen fehér képet látok.
Még a bűnök is eltűnnek, egytől egyig.
Könnyeket akarok adni neked, mik egy napon
Megtisztulnak majd, hófehérré válnak.

Egy kis melegséget osztasz meg kezeiddel.
Azért jöttem e világra, hogy egy nap megismerjelek.

Most minden úgy tűnik, hogy egy haldokló pulzus
Nem más, mint egy kiáltás.
A szemcsék messze szétszóródnak,
Mindent elérnek.

A fájdalom véd meg téged az élettől,
Mindenki és bárki ezt hordozza.
Ez egy réges-régi mese.
Senki nem tudja a nap végét.
Hófehér...

Ahogyan a hó tükröződik szemeidben,
Egy teljesen fehér képet látok.
Még a bűnök is eltűnnek, egytől egyig.
Könnyeket akarok adni neked, mik egy napon
Megtisztulnak majd, hófehérré válnak.