#203 Butterfly - Pillangó

12012 - Pillangó



Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
De aki még most is veled akar lenni.

Mennyit kell még szenvednem,
Hogy eltűnjön ez a fájdalom?
Szívem zokog...
Ez a május bánata és esője.

Az utolsó vonaton ülve
Egy hazafelé tartó spirált rajzoltam
A halvány holdfényben.
Sietnem kell, sietnem kell!
Ezt már tényleg nem bírom elviselni...

Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Ne sírj, ne sírj!
Ugyan miért ontanád könnyeid?
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz.

Szívemben szélvész tombol.
Valahogy így szól ebben a nagy magányban:
"Hyululi la la la... Hyululi la la la la..."

Hányszor sírtál már miattam?
Hányszor vártál már arra a számtalan emlékre
És arra, hogy végre mosolyogni tudj?

Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Ne sírj, ne sírj!
Ugyan miért ontanád könnyeid?
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Mert még most is veled akarok lenni.

Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Akiket szeretek, akiket szeretek,
Azok olyanok, mint a virágok.
Örökkön-örökké szeretem őket.
Ezt még a legegyszerűbb napokon is
Át akarom élni...
Együtt hintáztunk a napfényben...
Ezt még a változatlan napokon is
Át akarom élni...
A mi szerelmünket.