The GazettE - Miseinen
Vakmerően kutattam valami után...
Az is rendben van, ha néha megbotlok.
Tudom, hogy ostobának tűntem,
Ahogyan csak el akartam futni
Mindenféle megbánás nélkül.
Az egyetlen dolog, amiben bízni tudok: önmagam.
A társ egy olyan dolog, ami valamiért olyan felesleges.
A penge bármivel szembe tud szállni.
A serdülőkor gyenge szárnyai nem képesek repülni.
Erősebb akarok lenni, hogy legyen erőm
Egyedül megállni a saját lábamon.
Az az igazság, hogy egyszerűen csak
Félek az árulástól.
Semmit sem változtathatsz meg azzal, ha elfutsz.
Megértem a tetted, de itt vagyok én, mint élő példa
Arra, hogy létezem, és mit sem változtam.
A diadalmasan felékesített magány neve BÜSZKESÉG.
Ez csak egy szárny volt, ami arra szolgál, hogy
Elmeneküljek a hasztalan ötletek elől.
A diadalmasan felékesített magabiztosság neve LÁZADÁS.
Emögött a fény mögött még sosem volt szabadság.
Azok a szomorú kamaszévek...
Emlékszem a viharos napokra, észlelem
A magány terhét, ami a vállamra nehezedett.
Fáradtnak éreztem magam.
Igazából csak magányos voltam,
Amit még sohasem kívántam.
A diadalmasan felékesített magány neve BÜSZKESÉG.
Ez csak egy szárny volt, ami arra szolgált, hogy
Elmeneküljek a hasztalan bálványok elől.
A diadalmasan felékesített magabiztosság neve LÁZADÁS.
Emögött a fény mögött még sosem volt szabadság.
Ha erősnek mutatod magad,
Az csak elfeledteti veled az igazi éned.
Fontos, hogy egyszer félretedd az erőt
És függj valakitől egy ideig.
Megsebezve, megsértve, megbántva...
Amikor sírni akarsz, tekints a hatalmas égre
És üvölts, amilyen hangosan csak bírsz.
[Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!
Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!
[Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!
[Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!]
Amilyen gyenge vagyok,
A kedvemért még a hátadon is cipeltél.
A bátorítás örömei szüleimtől és barátaimtól
Világosságot adtak nekem.
A diadalmasan felékesített magány
És a kamaszkori sebek csak szárnyak voltak,
Amik arra szolgáltak,
Hogy elmeneküljek a hasztalan bálványok elől.
Ha szabadság volt abban a felhőtlen, kék égben,
Nem számít, ha a büszkeség szárnyai darabokra hasadnak.
Futni kezdek vakmerően, célom a hatalmas ég.
Ha kitárom szárnyaim és az égbe szállok,
A pont, ahol leesek nem más, mint a szabadság.
Azt hiszem.
Csodálatos családom van és bámulatos barátaim.
Ha a legjobb napokat újra átélnénk, biztosan újra látnánk egymást.
Vakmerően kutattam valami után...
Az is rendben van, ha néha megbotlok.
Tudom, hogy ostobának tűntem,
Ahogyan csak el akartam futni
Mindenféle megbánás nélkül.
Az egyetlen dolog, amiben bízni tudok: önmagam.
A társ egy olyan dolog, ami valamiért olyan felesleges.
A penge bármivel szembe tud szállni.
A serdülőkor gyenge szárnyai nem képesek repülni.
Erősebb akarok lenni, hogy legyen erőm
Egyedül megállni a saját lábamon.
Az az igazság, hogy egyszerűen csak
Félek az árulástól.
Semmit sem változtathatsz meg azzal, ha elfutsz.
Megértem a tetted, de itt vagyok én, mint élő példa
Arra, hogy létezem, és mit sem változtam.
A diadalmasan felékesített magány neve BÜSZKESÉG.
Ez csak egy szárny volt, ami arra szolgál, hogy
Elmeneküljek a hasztalan ötletek elől.
A diadalmasan felékesített magabiztosság neve LÁZADÁS.
Emögött a fény mögött még sosem volt szabadság.
Azok a szomorú kamaszévek...
Emlékszem a viharos napokra, észlelem
A magány terhét, ami a vállamra nehezedett.
Fáradtnak éreztem magam.
Igazából csak magányos voltam,
Amit még sohasem kívántam.
A diadalmasan felékesített magány neve BÜSZKESÉG.
Ez csak egy szárny volt, ami arra szolgált, hogy
Elmeneküljek a hasztalan bálványok elől.
A diadalmasan felékesített magabiztosság neve LÁZADÁS.
Emögött a fény mögött még sosem volt szabadság.
Ha erősnek mutatod magad,
Az csak elfeledteti veled az igazi éned.
Fontos, hogy egyszer félretedd az erőt
És függj valakitől egy ideig.
Megsebezve, megsértve, megbántva...
Amikor sírni akarsz, tekints a hatalmas égre
És üvölts, amilyen hangosan csak bírsz.
[Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!
Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!
[Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!
[Nem akarom elfelejteni, ki vagyok,
Önmagam akarok lenni!]
Amilyen gyenge vagyok,
A kedvemért még a hátadon is cipeltél.
A bátorítás örömei szüleimtől és barátaimtól
Világosságot adtak nekem.
A diadalmasan felékesített magány
És a kamaszkori sebek csak szárnyak voltak,
Amik arra szolgáltak,
Hogy elmeneküljek a hasztalan bálványok elől.
Ha szabadság volt abban a felhőtlen, kék égben,
Nem számít, ha a büszkeség szárnyai darabokra hasadnak.
Futni kezdek vakmerően, célom a hatalmas ég.
Ha kitárom szárnyaim és az égbe szállok,
A pont, ahol leesek nem más, mint a szabadság.
Azt hiszem.
Csodálatos családom van és bámulatos barátaim.
Ha a legjobb napokat újra átélnénk, biztosan újra látnánk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése