#197 Filmy - Fátyol

-OZ- - Fátyol



Reszket a hang az esőben,
Érzések terjednek szét,
Vagy épp elszakadnak.

Kóros ambivalencia, *1
Gyötrelem és boldogság...
Addig imázom, amíg hangom
El nem ér hozzád.

Fátyolos szemekkel bámulom a táguló jövőt,
Mi épp olyan széles, mint az égbolt.
Érezz!
Mutatok majd neked, csak neked egy láthatatlan világot.

A fehér holdat sűrű felhők takarják el,
Így talán elvesztem az utam, ahonnan jöttem.
Vakító a látvány, teljesen szétolvaszt.

Kóros ambivalencia,
Gyötrelem és boldogság...
Örökké hinni fogok benned,
Ha ez a leghőbb vágyad.

Fátyolosan szemekkel gyűjtöm
Szívem túláradó vágyait.
Érezz!
Kezeid a holnap ajtajához köttettek.

Ellenszegülő jövőképek oktatnak az elismerésre.
Biztos vagy benne, hogy ismered önmagad?

Fátyolos szemekkel bámulom a táguló jövőt,
Mi épp olyan széles, mint az égbolt.
Érezz!
Mutatok majd neked, csak neked egy láthatatlan világot.

Fátyolosan szemekkel gyűjtöm
Szívem túláradó vágyait.
Érezz!
Kezeid a holnap ajtajához köttettek.

Jegyzetek:
*1: Ambivalencia: ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulása.