#231 Tenjou e no Kakehashi wo - Híd a Mennyországba

Matenrou Opera - Híd a Mennyországba



Elhalványulnak a színek;
Elvesztem világosságomat.
Miért élek még mindig ebben
Az elenyésző világban...?

A hűvös hajnal eljövetelével
Már tudom, hogy újra eljön a reggel.
Mióta csak élek,
Emlékeim csak veled vannak tele.

Aah~
Könnyekben török ki, mikor felfogom,
Hogy nem láthatlak többet.
Aah~
Valóban... tényleg mindig rám néztél,
Egyedül rám!

Magányos lépteim visszhangzanak a járdán,
Meggyújtott cigarettám füstje
Eltűnik a tél illatával.

Ha még egy kicsit, csak még egy kicsit
Érettebb lettem volna...!
Bár már rájöttem, hogy csak magamra számíthatok,
A napok, amiken annyit agyaltam,
Folytatódnak az örökkévalóságig.
Mégis... túl hamar értek célhoz.

Aah~
Könnyekben török ki, mikor felfogom,
Hogy nem láthatlak többet.
Aah~
Valóban... tényleg mindig rám néztél,
Egyedül rám!

Persze, hogy te sem tudsz aludni.
Valószínűleg épp olyan magányosnak érzed magad,
Mint én.
Kérlek, várj még egy kicsit tovább,
Míg elmegyek érted!