Dir en Grey - Vinushka
Kicserélem gondolataim a homályéval,
Visszatartom lélegzetem.
Áhh, ez csak egy üres burok.
Ez lenne az, ahol minden véget ér?
Éget az árnyék.
Áhh, én csak továbbra is felejteni akarok!
Dobd be vágyaid egy hangyabolyba!
Gyerünk!
Mindaz, amit tenned kell, csupán annyi,
Hogy megint újjászüless.
Hagyd aludni a holnapot,
S meglátod, béke fog költözni szívedbe.
Érezd magad szabadnak,
Indulj útnak borotvaéles érzéseiddel.
Még ha torzult állapotban is,
De van valami kis mentséged arra, hogy élsz.
Kihívom a könnyekig kényeztető holnapot.
Még a Dogra Magrát is belenevelték... *1
Ez a cél fájdalma, és az egyetlen személyiséged.
Mintha még azokat a színes szemeket is feldíszítették volna...
Nem akarom többet látni őket.
Vajon a képmutatás majd magától odamegy,
És elviszi magával?
Vörösen izzik egy színpad az éjjel...
A következőket annak a feltörekvő főszereplőnek ajánlom.
Ez az, ahol az igazság él.
Megcsalhatatlan szívem kis csücske azt mondja:
"Még mindig itt akarok lenni."
Kinek ne tudnánk megbocsátani?
Hagyom, hogy hallják hideg hangom, esküszöm!
A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?
"Csak bámultam a fémylő Holdat,
Elég sokáig ahhoz, hogy megunjam a Vajrát. *2
Még csak farkasemberré sem tudok válni!
Ez az egész csak annyira elég,
Hogy megőrítsen a sötétség.
Ki akarom szívni azt a nyakat...
Ez mind a maradványok üressége.
Nem fogom hagyni, hogy aludj!
Ints búcsút a kornak,
Mikor csak figyelemre vágysz.
Úgy tűnik, mintha kezdenél te is megőrülni."
Mindenki ki akarja nyújtani a karját,
Hogy elérhesse a boldogságot,
De az a vége, hogy szörnyekké válnak,
Kik a sötétségben hazudoznak.
A vég már elközelgett az élethez is.
Inkább visszamászok majd az anyaméhbe,
És szépen lassan megrohadok.
Akárhányszor ez megtörténik,
Szétporlad az arcod.
Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.
Ez az antitézis üressége, *3
Ezzé válik a fulladozó és síró föld.
Temesd el a csontokat ugyanazon a földön,
Hisz már így is teljesen belemerült a tételekbe.
Nehezedjen válladra a depresszió terhe!
Az az energikus tsunami messze visz engem,
S én csak tűröm keserű könnyekkel.
Nem tudom megérteni a dolgok értékét,
Azt a sor tetemet a 13 lépcső tetején. *4
Nézed az embereket, milyen barátságossá lesznek,
S közben még tapsolnak is.
Ez az egész lányos gondolatokkal keveredik,
Így bánt meg olyan könnyen másokat.
Így látni téged mindennél rosszabb...
Vérfröccsenés,
Alapösztönök tolongása...
Beszéljünk a halálról!
A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?
Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.
Bűn, hogy élnem kell,
Mert én magam vagyok az ördög...?
Kicserélem gondolataim a homályéval,
Visszatartom lélegzetem.
Áhh, ez csak egy üres burok.
Ez lenne az, ahol minden véget ér?
Éget az árnyék.
Áhh, én csak továbbra is felejteni akarok!
Dobd be vágyaid egy hangyabolyba!
Gyerünk!
Mindaz, amit tenned kell, csupán annyi,
Hogy megint újjászüless.
Hagyd aludni a holnapot,
S meglátod, béke fog költözni szívedbe.
Érezd magad szabadnak,
Indulj útnak borotvaéles érzéseiddel.
Még ha torzult állapotban is,
De van valami kis mentséged arra, hogy élsz.
Kihívom a könnyekig kényeztető holnapot.
Még a Dogra Magrát is belenevelték... *1
Ez a cél fájdalma, és az egyetlen személyiséged.
Mintha még azokat a színes szemeket is feldíszítették volna...
Nem akarom többet látni őket.
Vajon a képmutatás majd magától odamegy,
És elviszi magával?
Vörösen izzik egy színpad az éjjel...
A következőket annak a feltörekvő főszereplőnek ajánlom.
Ez az, ahol az igazság él.
Megcsalhatatlan szívem kis csücske azt mondja:
"Még mindig itt akarok lenni."
Kinek ne tudnánk megbocsátani?
Hagyom, hogy hallják hideg hangom, esküszöm!
A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?
"Csak bámultam a fémylő Holdat,
Elég sokáig ahhoz, hogy megunjam a Vajrát. *2
Még csak farkasemberré sem tudok válni!
Ez az egész csak annyira elég,
Hogy megőrítsen a sötétség.
Ki akarom szívni azt a nyakat...
Ez mind a maradványok üressége.
Nem fogom hagyni, hogy aludj!
Ints búcsút a kornak,
Mikor csak figyelemre vágysz.
Úgy tűnik, mintha kezdenél te is megőrülni."
Mindenki ki akarja nyújtani a karját,
Hogy elérhesse a boldogságot,
De az a vége, hogy szörnyekké válnak,
Kik a sötétségben hazudoznak.
A vég már elközelgett az élethez is.
Inkább visszamászok majd az anyaméhbe,
És szépen lassan megrohadok.
Akárhányszor ez megtörténik,
Szétporlad az arcod.
Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.
Ez az antitézis üressége, *3
Ezzé válik a fulladozó és síró föld.
Temesd el a csontokat ugyanazon a földön,
Hisz már így is teljesen belemerült a tételekbe.
Nehezedjen válladra a depresszió terhe!
Az az energikus tsunami messze visz engem,
S én csak tűröm keserű könnyekkel.
Nem tudom megérteni a dolgok értékét,
Azt a sor tetemet a 13 lépcső tetején. *4
Nézed az embereket, milyen barátságossá lesznek,
S közben még tapsolnak is.
Ez az egész lányos gondolatokkal keveredik,
Így bánt meg olyan könnyen másokat.
Így látni téged mindennél rosszabb...
Vérfröccsenés,
Alapösztönök tolongása...
Beszéljünk a halálról!
A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?
Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.
Bűn, hogy élnem kell,
Mert én magam vagyok az ördög...?
Jegyzetek:
*1: Dogra Magra: ez egy könyv és egy film. Detektívregény, de emellett az egyik legnagyobb egzisztencialista mű a XX. században.
*2: Vajra: ez egy szanszkrit szó, ami egyaránt jelenti a villámlást és a gyémántot is. Anyagját tekintve ez egy szertartáshoz szükséges tárgy, egy kis fém fegyver, ami egy gyémánt természetét, jellemét szimbolizálja. (Bármilyen anyagot el tud vágni, csak saját magát nem.)
*3: Antitézis: klasszikus retorika gondolatalakzata; két ellentétes jelentésű szó, szócsoport, mondat vagy szövegegység szembeállítása valamely nyelvi-logikai egységen belül. Az elrendezés (dispozíció) során poláris alakzatok jönnek létre az egymással egyenrangú tagok szembeállításával.
*4: 13 lépcső: a múltban, mielőtt egy halálraítélt börtöntöltelék meghalt, fel kellett másznia 13 lépcsőfokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése