Lc5 - Szerelemmentes
Idősebb voltál, mint én;
Nem voltam túl gyerekes?
Nem volt olyan hely,
Amit otthonnak nevezhettem volna.
Nem voltam okos; sokkal inkább ügyetlen.
Eltávolodtam tőled, és te nem állítottál meg.
Egyedül érzem magam.
Látni akarlak, hallani a hangod!
Szorosan tartom a telefont,
Szorosan tartom magam azokhoz az érzésekhez.
Megpróbáltam élni anélkül,
Hogy megértsem, mi az a szerelem.
Legutóbb, mikor azt a férifas öltönyt viseltem,
Engem választottál.
Hallottam, hogy azt mondod, milyen jól áll nekem.
Ami abban a kirakatban tükröződött,
Nem volt más, mint az én nyomorult valóm.
Nem vagy többet mellettem...
Ez fáj, s olyan szomorú...
Meg akarlak érinteni,
De már nem is emlékszem rád.
Önző vagy, mégis szeretlek.
Azok a tréfás napok sosem fognak eltűnni.
Átöleltél azon a napon, mikor azt mondtad:
"Nem foglak elhagyni.",
Most mégsem vagy mellettem,
S nem is leszel soha többé.
Egyedül érzem magam.
Látni akarlak, hallani a hangod!
Szorosan tartom a telefont,
Szorosan tartom magam azokhoz az érzésekhez.
Megpróbáltam élni anélkül,
Hogy megértsem, mi az a szerelem.
Örökké ezt az álmot fogom nézni,
Ami sosem volt valóságos.
Még ha minden el is tűnik,
Semmi sem fog történni.
Én csak néztelek téged azokon a vidám napokon...
Idősebb voltál, mint én;
Nem voltam túl gyerekes?
Nem volt olyan hely,
Amit otthonnak nevezhettem volna.
Nem voltam okos; sokkal inkább ügyetlen.
Eltávolodtam tőled, és te nem állítottál meg.
Egyedül érzem magam.
Látni akarlak, hallani a hangod!
Szorosan tartom a telefont,
Szorosan tartom magam azokhoz az érzésekhez.
Megpróbáltam élni anélkül,
Hogy megértsem, mi az a szerelem.
Legutóbb, mikor azt a férifas öltönyt viseltem,
Engem választottál.
Hallottam, hogy azt mondod, milyen jól áll nekem.
Ami abban a kirakatban tükröződött,
Nem volt más, mint az én nyomorult valóm.
Nem vagy többet mellettem...
Ez fáj, s olyan szomorú...
Meg akarlak érinteni,
De már nem is emlékszem rád.
Önző vagy, mégis szeretlek.
Azok a tréfás napok sosem fognak eltűnni.
Átöleltél azon a napon, mikor azt mondtad:
"Nem foglak elhagyni.",
Most mégsem vagy mellettem,
S nem is leszel soha többé.
Egyedül érzem magam.
Látni akarlak, hallani a hangod!
Szorosan tartom a telefont,
Szorosan tartom magam azokhoz az érzésekhez.
Megpróbáltam élni anélkül,
Hogy megértsem, mi az a szerelem.
Örökké ezt az álmot fogom nézni,
Ami sosem volt valóságos.
Még ha minden el is tűnik,
Semmi sem fog történni.
Én csak néztelek téged azokon a vidám napokon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése