X-Japan - Rozsdás szög
Bámulom a rózsát,
Mit memóriám egyes darabkáiból festettem.
Elrejtem meg-megszakadt emlékeim
Változatlan álmaimban.
Oh, micsoda rozsdás szög...
Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Csak meséld el az életem, bárhol is járjak!
Könnyeimben sosem fogom látni a holnapot.
Elfeledtem a hétvégi sebeket,
Még az elhaladó idő is árnyékot vetett rá;
Áthatolnak szívemen.
Oh, micsoda rozsdás szög...
Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Egy gyönyörű szín alvó rózsája elhalványult,
De még mindig virágzott szívedben.
Mikor mosolygó arcod életre kel,
Az éj is tükröződne szemeidben,
De csak egy fényes álmot enged át.
Mész és találkozol minden nap,
Elfelejtve a magányt is.
Könnyeiddel árnyékoltad be vöröslő csuklódat...
Véget ér az éj.
Elmém ajtaja megrázkódik, ha bezárom;
Elrejti meg-megszakadt emlékeim kék ajkaimon.
Oh, micsoda rozsdás szög...
Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Csak meséld el az életem, bárhol is járjak!
Könnyeimben sosem fogom látni a holnapot.
Összetörted fájó szívemet...
De még most sem tudlak elfelejteni.
Bámulom a rózsát,
Mit memóriám egyes darabkáiból festettem.
Elrejtem meg-megszakadt emlékeim
Változatlan álmaimban.
Oh, micsoda rozsdás szög...
Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Csak meséld el az életem, bárhol is járjak!
Könnyeimben sosem fogom látni a holnapot.
Elfeledtem a hétvégi sebeket,
Még az elhaladó idő is árnyékot vetett rá;
Áthatolnak szívemen.
Oh, micsoda rozsdás szög...
Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Egy gyönyörű szín alvó rózsája elhalványult,
De még mindig virágzott szívedben.
Mikor mosolygó arcod életre kel,
Az éj is tükröződne szemeidben,
De csak egy fényes álmot enged át.
Mész és találkozol minden nap,
Elfelejtve a magányt is.
Könnyeiddel árnyékoltad be vöröslő csuklódat...
Véget ér az éj.
Elmém ajtaja megrázkódik, ha bezárom;
Elrejti meg-megszakadt emlékeim kék ajkaimon.
Oh, micsoda rozsdás szög...
Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Csak meséld el az életem, bárhol is járjak!
Könnyeimben sosem fogom látni a holnapot.
Összetörted fájó szívemet...
De még most sem tudlak elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése