#361 Devil's Voice - Az ördög hangja

ACE – Az ördög hangja

Vándorlok körbe-körbe a csendes éjszakában;

Az utcákat a különös holdfény világítja meg;

Célba veszi szenvedélyes tekintetem.

Te vagy az én díszvacsorám…

Te vagy az én díszvacsorám…

Mutatok majd neked egy titkos jelet.

A tiltott bor jó illatot kölcsönöz neked.

Tégy rendet a fejedben; áldozat vagy.

Kerülj közel hozzám, baby…

Nem tudok alábbhagyni az elmerüléssel,

Nem tudok túljutni saját magamon.

A határán vagyok annak,

Hogy megmásszam a 13 lépcsőfokot. *1

…Miért én?

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

Bűnt visz a vérzés világába.

Szadista erőszak; ölj meg, ölj meg!

Sorsom úgy rendeltetett,

Hogy ítélkezzenek felettem,

Úgyhogy szabadíts meg!

Senki nem mondja el, ki is vagyok én;

Nem hallom a bölcsesség szavait.

Mindent megmozgat az ártatlan elme.

Kerülj közel hozzám, baby…

Nem tudok alábbhagyni az elmerüléssel,

Nem tudok túljutni saját magamon.

A 22-es csapdájában vagyok; *2

Nincs itt más, csak kétség.

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

A halálba rángat.

Hello, szenvedés!

Csókolj meg, csókolj meg!

A sötétségbe zuhanok,

Úgyhogy szabadíts meg!

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

A vérzés világába csábít.

Szadista erőszak; ölj meg, ölj meg!

Sorsom úgy rendeltetett,

Hogy ítélkezzenek felettem,

Úgyhogy szabadíts meg!

Szabadíts meg!

Őrület!!

Jegyzetek:

*1: A határán vagyok annak, / Hogy megmásszam a 13 lépcsőfokot. : Japánban régen a halálra ítélteknek fel kellett menni egy 13 fokú lépcsőn, mielőtt kivégezték volna.

*2: A 22-es csapdájában vagyok: 22-es csapdája - az a helyzet, amikor A nem lehetséges, amíg B nem lehetséges. De B csak akkor lehetséges, ha A lehetséges ~ ergo valamiféle megoldhatatlan helyzet.

#360 Freedom - Szabadság

ACE – Szabadság

Berlin égő falai…

A szétmorzsolódott bánat erőde…

Ez a világ egy soha véget nem érő

Dallamba van csomagolva.

Felhangzik egy háborús kiáltás

A szabadság kikövetelésének érdekében.

Ez az a pillanat, mikor mindent eldobsz,

S még egyszer, utoljára felállsz.

Ments meg…

Ments meg…

Hallom egy kisgyermek sírását,

Amint megkérdezi, miért jöttél e világra.

A síró hang mintha elérné kezed,

Mi az elérhetetlen, kék ég felé tart.

A rejtély továbbra is vándorol;

Sosem fogok szembesülni a válasszal.

[Itt volt, mielőtt megszülettél,

S elment, miután megszülettél…]

Ments meg…

Szent.

’Szabadság’-hölgy…

Napok tízezreit szakítottam szét veled.

Aki csak az ő útja után kutat,

Még ma is vándorol.

Találkozni akarok veled,

Találkozni akarok veled;

Az elérhetetlen remény megerősödik.

Az alakot még mindig nem látom,

Bár képzeletemben lefestettem.

Őrülten mosolyog…

Az idő felett uralkodók

Egy látomást látnak röviden.

Csatlakozz és kövesd a hanyatlás előjelét!

Kapaszkodj bele mindenbe és akármibe anélkül,

Hogy bármit is teljesítenél.

Cseréld ki mindarra, amiket kiáltasz!

[Szabadságot akarok.]

Ments meg…

Szent.

’Szabadság’-hölgy…

Napok tízezrein hatottál meg engem.

Aki csak megismétli az értelmetlen küzdelmet,

Egy olyan táncba kényszerítik,

Amiben a reszkető történelem a bánatért harcol.

Semmi nincs itt, csak a fivérek vére,

S halottak fejei.

Nem vagy itt?

’Szabadság’-hölgy…

Ha te lennél az éjjeli sötétség,

Én egy madár akarok lenni,

Ki a reggel hírnökeként énekel

Akárhol, akárhol, miközben

A lefelé áradó fényben fürdik.

Ha újra találkozhatnék veled egy nap,

Eltemetjük ezt a kezdetet azzal az idővel,

Mit elvesztettünk.

Egy végtelen utazás közepén

Egy legyőzött katonáról álmodok.

Egy pillanatra lehunyom szemem

És türelmetlenül várok a csendre,

Mi végül körülölel.

Te ott vagy, s gyengéd csókot hintesz arcomra.

Ah, ez a halhatatlanná válás szabadsága!

Szentül ígérem: nem fogom hagyni,

Hogy elszakadj tőlem, rendben?

Szabadíts meg…

#359 Night Of The Knights - A lovagok éjjele

ACE - A lovagok éjjele

Nem tudtalak megvédeni, mert gyenge voltam.Nem fogok senkit sem elveszteni újra.A holtak lelkét megterhelteA bűn és a büntetés.Tüntesd el még ezelőtt szívedet!

Senki sem öli meg lelkemetSzíved kardja nélkül.A szerelem megtalálja,Hol van igazából;Ezt csak Isten tudja.

Egy éjjel a kétségIrányítja a sötétséget.Esküszöm, hogy mindenkinélErősebbé fogok válni!Túl késő? Vagy mégsem?Nem érdekel.Eldobom egész életem azért,Hogy például csak egy dologban higgyek.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Még ha ez a test meg is törik,Te vagy az egyetlen,Ki mosolyog ezen a Földön.

E világon hátrahagyják azokat az embereket,Kik folytatják az imádkozástAnélkül, hogy tudnák, mi az az erkölcstelenség.

Senki sem öli meg lelkemetSzíved kardja nélkül.A szerelem megtalálja,Hol van igazából;Ezt csak Isten tudja.

Az elhaladó napok olyanok,Mint egy kacsintás Istentől.A jövő a víz felszínén tükröződik.Túl késő? Vagy mégsem?Nincs baj azzal, ha a világ ellenségévé válsz,Ahogyan csak egy dologban hiszel minden erőddel.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Bár egy nap elpusztulok,Szívedben élni fogok.

Felnézek az égre a hideg börtöncellából.A falak tornyai messze, magasan vannak.

Egy éjjel a kétségIrányítja a sötétséget.Esküszöm, hogy mindenkinélErősebbé fogok válni!Túl késő? Vagy mégsem?Nem érdekel.Eldobom egész életem azért,Hogy például csak egy dologban higgyek.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Még ha ez a test meg is törik,Te vagy az egyetlen,Ki mosolyog ezen a Földön.

#358 GOD CHILD - Isteni gyermek

ACE – Isteni gyermek

Teljesen egyedül a sötétben

A végtelen világba zuhanok.

Hívom az Urat, hogy találjon megoldást

Az alamizsnára; miért jöttem e világra?

Nem akarok őrületet látni,

Nem akarok semmiért sem sírni.

Csak veled akarok lenni, kérlek…

Mondd, miért nincs örökkévalóság?

Mindennek mennie kell.

Éjszaka mély bánat töltött el.

Miért születtél meg?

Miért rozsdásodik a végzet?

Ebben a kavargó vágyban csak egy igaz:

Elérek mindent, s elvesztek dolgokat.

Elfutok önmagam elől;

Az útra lépek - mit más már kitaposott -

Aznap, mikor még te is hátat fordítottál nekem.

Nem akarom látni a valóságot,

Nem akarok sírni a végzetért.

Fagyaszd be elmém mindörökre!

Mondd, miért nincs örökkévalóság?

Az élet napról napra közeleg,

Mintha elérhetnélek a Menny kapujában.

Jobb a szerelem kedvéért élni,

Mint a szerelem érdekében elbukni.

Nem baj, ha a sötét pokol mélyére zuhanok;

Keresem a megmaradó fényt.

Nem akarok egyedül lenni

Az idő túl gyorsan forgó kerekében.

Távoli hangom nem hagyja abba az üvöltést,

Eltörli az örvényt.

Nem sokkal ezelőtt felszállsz majd

A magas égbe, eléred mindkét kezeddel,

Hogy beleolvadhass a végtelen kékségbe.

Az idő megállt.

#357 LET ME CRAZY! - Engedd, hogy megőrüljek!

LM.C - Engedd, hogy megőrüljek!

Nem megyek vissza többé!

Esküszöm, hogy szívem nem reszketett!

A lesújtó ösztönzés uszítássá válik.

Majd később gondolkozom, miért van ez így.

Azonnali életerő: BEKAPCS!

Így azért, hogy kényszerítőerő lehessek,

Az örök állandóság már nem érdekel.

Határán belül hívogat az a nap,

Mikor a Nap fagyossá válik.

Ma este nem korlátozzák

A Föld forgásának sebességét.

Ha mellettem állsz,

Többé nem lesznek félelmetes dolgok.

Még mindig nem tudom,

Képes leszek-a arra, hogy elérjem

Azt a messzi, ragyogó fényt;

Hogy áttörhessek a túloldalra

Egy kiterjedt táj gyűjtéseképp.

Akárhányszor csak azt gondolod,

Lépsz egyet előre, ezt mondod:

"Ahogy gondoltam... ez lehetetlen.";

Azért, mert emlékezeteddel

Tövig taposod a féket.

Úgy tűnik, az élet váratlanul rövid.

Jobb, ha a megevetlen dolgokra

Csak odavágsz egy mosolyt.

Azt mondom: "Merészen!"

De ők azt mondják:

"Várjunk csak..."

Mi a...

Mire jó a hezitálás?

Az előítéletekbe temetkezve...

Ne állj meg!

Ne maradj egy olyan helyen anélkül,

Hogy előtte alaposan megismernéd!

Félsz, hogy kinevetnek?

Ha elégedett vagy ezzel a hellyel,

Továbbra is fogd az ujjaidat és figyelj!

Ne téveszd szem elől, hogy bal fülemben

Milyen úton is ingáznak piercingjeim !

Egy ilyen, csillagok nélküli éjjel

Biztosan egy felszólítás arra, hogy kívánj valamit.

Fellángolás!

A páratlan mosoly tökéletessége indít el

Minden mocskos ütésrohamot.

Bár ez csak egy legenda,

A kicsorduló könnyek talán

A szivárvány fejévé változnak.

Sírj! Mosolyogj!

Engedd, hogy megőrüljek!

Változatlan;

Még ha valami történik is,

Mindig itt van egy hely számodra,

Ahol maradhatsz.

Még mindig nem tudom,

Képes leszek-a arra, hogy elérjem

Azt a messzi, ragyogó fényt;

Hogy áttörhessek a túloldalra

Egy olyan kiterjedt táj gyűjtéseképp,

Mit még soha nem láttam.

Bárhogyan is...

Anélkül, hogy észrevenném, felnőtté válsz majd,

Aki elfelejti, hogyan kell szivárványt rajzolni.

De ez nem baj!

Ne hezitálj; menj, és ismerd meg

A "mi jövőnket"!

#356 La Dee Da

LM.C - La Dee Da

Vigyél el két kezedben mindent,

Amit csak akarsz!

Egy ország királya rendkívül

Messze van a tengertől.

A hely egy táncos számára látható.

Megérinti a lány fekete haját, s szerelmes lesz.

A Mocha Mattari illata felébreszti őt. *1

Magasan az égben itt egy arabeszk,

Csupa aranyból és ezüstből.

Vannak márványból készült dolgok is...

Ez nem elégíti ki a szívét.

A szobalányok és komornyikok

Történeteket mesélnek neki

Attól a naptól kezdve,

Mióta elkerülhetetlenné vált.

Jóval ezelőtt a király mindent kitaszított.

Elmenekül a kastélyból.

La la la dee da,

La la la dee da...

Mennyi ideig volt így?

Ez az érzés...

Eljön a reggel,

Ő pedig kiszakad álmából.

La la la dee da,

La la la dee da...

Seherezádé... *2

Visszamaradok tanításaimtól.

Hol találkozhatnék azzal a lánnyal?

Nincs ezeregy éjszaka;

Megfulladok a fényben,

Még ha meg is szerzek mindent.

Azon a helyen egy dallam hív a tengerhez.

Hagyom, hogy ez a test elsüllyedjen,

Felajánlom magamat.

"Bármit megkaphatsz,

Amit csak szeretnél!"

Ez volt a bajszos ember elvárása.

Mindig megkaptál mindent, mit akartál;

Mindent elvesztettél.

La la la dee da,

La la la dee da...

Ennek nem így kellett volna történnie.

Ez a zavart magány melódiája.

La la la dee da,

La la la dee da...

Seherezádé, hallj engem!

A túlságosan is bolondos ember

Továbbra is kutat.

Ez a szánalmas befejezés története.

Ezer kívánság közül csak egy garantált.

Ha visszatérhetnék abba az időbe...!

A mennyből egy hang hív a tengerhez.

Elsüllyesztem ezt a testet és feláldozom.

Ezer éjjel közül csak egy névtelen.

Megfulladok a fényben...

Mindentől elszakadtam.

Szerelmem végtelen,

Bár ellentmondásos volt.

Nem tudom eltörölni

Annak a napnak az illúzióját.

Jegyzetek:

*1: A Mocha Mattari illata felébreszti őt.

Mocha Mattari: ez talán egy különleges, japán kávémárka.

*2: Seherezádé: az Ezeregy éjszaka szereplője. Ő volt a szultán felesége, aki azért, hogy saját életét mentse, a férjének eltúlzott és izgalmas történeteket mesélt.

#355 Nanimo Hajimaranakatta Ichinichi no Owari ni - A nap végén semmit sem tudtunk elkezdeni

LM.C - A nap végén semmit sem tudtunk elkezdeni

A nap végén semmit sem

Tudtunk elkezdeni;

Felnézünk az égre.

Nézd!

Ez az alaktalan érzés egyszerűen

Többet mond ezer szónál is.

Nem baj, ha nem mondod ki;

Csak őrizd meg eképpen!

Még pislogni is elfelejtettünk,

Mikor megláttuk, hogy

Az első, ici-pici csillag

Megjelenik a pirosra festett égen.

Csak erre a találkozásra vártunk.

Adj egy nevet ennek a pillanatnak,

Ami soha nem tér vissza.

Nevezd el úgy, hogy "Örökké"!

Egymásra halmozva a találkozásokat,

Egy nap újra kinyújtjuk majd kezeinket.

Továbbra is gyűjtjük majd

A szokásos örömöket és bánatokat,

Nem számít, milyen messzire megyünk.

Szívünk, mi ismeri a szerelmet és

Sír az elválásokkor,

Most gyorsan elröppen;

Ragyog azoknak az emlékeknek...

Nem baj, ha nem mondod ki.

A nap végén semmit sem

Tudtunk elkezdeni;

Felnézünk az égre.

Akárhányszor felébredek,

Úgy érzem, újjászülettem,

És lépésről lépésre azzá váltam,

Akivé mindig is akartam,

Bár tudom, hogy vannak dolgok,

Mik nem úgy történnek,

Ahogy én azt szeretném.

Ragyog a hold,

Míg a nap alszik.

Az éjjeli ég

A holnapot mává változtatja.

Már tudom, hogy könnyeidet

Egy mosolyba fojtod.

Ez egy fontos kis szikra...

Egymással szembekerülve

S megerősítve a másikat

Ezeket a kis csodákat

Mindig is a tenyerünkön hordoztuk,

Így semmi szükség arra,

Hogy továbbra is elrejtsd könnyeid.

Aludjunk együtt azon a tájon,

Mit szemhéjad belső fele nyújt.

Mosolyogjunk a végső pillanatunkban!

Megismételve a találkozásokat

Kezeink újra egymásba fonódnak.

Nem számít, hányszor:

Még mindig karjainkban tartjuk

Azt a rengeteg örömöt és bánatot.

Ismerve a szerelmet sírtunk az elválásokkor,

Bár a világ ettől még nem ér véget.

Nem kell, hogy bármit is mondj többé.

A nap végén semmit sem

Tudtunk elkezdeni;

Elindulok majd, hogy láthassalak.

#354 LIAR LIAR - Hazug, hazug

LM.C - Hazug, hazug

Bízz bennem!

Többezer történetet tömök a zsebeimbe.

Miről akarsz ma beszélni az éjjeli ég alatt?

A távolságban egy fülsértő ricsaj

Közelít utcád felé.

Befordul a sarkon; a hang élesebbé válik.

Mosolygok, mert te is mosolyogsz.

Rendben van, gyere;

Anélkül, hogy egy könnycseppet is ejtenél.

A ragyogó emlékek a legfájdalmasabban

Kápráztató dolgok,

Mert mind elmosódtak.

Mindaz, amit tehetek, csupán annyi,

Hogy elkapom neked azt a csillagot.

Közel jönni, a látókörben lenni,

Messzire elmenni...

Ezek a dolgok engem nem érintenek meg.

Az értékes dolgok mindig összegyűrődnek,

Ahogy ez is.

A kis büszkeségedre és elhalványult

Testi vágyaidra kifogásként szolgál

Ez a szomorú érzés, mit összegömbölyítettek,

Majd a tengerbe dobtak.

Pirosról kékre változva...

Nem válhattak hazugsággá azok a pillanatok,

De még azok az érzések sem!

Elérem a helyet,

Ahová ez a világ vezet.

És ha megjelensz,

Felcsendül majd egy dal,

Ahogyan egy hazugban bízol meg.

Két árnyék sorakozik fel

A hintázó Holdfényben.

Egy egyszerű bólintással megértettél mindent,

Nevetésed alábbhagyott.

Úgy tűnik, ez mind,

Amit tenni tudok érted.

A ragyogó emlékek a legfájdalmasabban

Kápráztató dolgok,

Mert mind elmosódtak.

Mindaz, amit tehetek, csupán annyi,

Hogy elkapom neked azt a csillagot.

Még jóval találkozásunk előtt elérem a helyet,

Ahová ez a világ vezet.

S ha megjelensz,

Felcsendül majd egy dal,

Mit még azelőtt elhiszel,

Mielőtt megpillanthatnál.

#353 Happymaker - Boldogságteremtő

Gakido - Boldogságteremtő

Igaz, hogy mindenki aggódik azon,

Amit mások mondanak.

Lenyeled a sérelmeket, amiket érzel,

Gondolva, hogy nincs azzal semmi baj,

Ha mindennap kisírod magadból ezeket a forró könnyeket,

Mindaddig, míg nem találsz egy helyet,

Ahol élhetsz és nevethetsz.

Arcodon mosoly ül,

Szíved ontja a könnyeket...

"Hova mész...?"

Egy olyan helyet kívánsz,

Ahol szíved hangja elfogadott.

Üres szíved a fénybe ugrik.

Boldogságteremtő...

Egy hely, hol a szíved fáj...

Boldogságteremtő...

Azt akarod, hogy gyengéden kössék be.

Boldogságteremtő...

Miért nem hunyod le finoman szemeid?

Boldogságteremtő...

Felejts el minden fájdalmas dolgot!

Mindenki képes élni ezekért a mosolyokért;

Megelőzik az álmaik és a valóság okozta szenvedést.

A te szíved egy álomba van zárva,

Azt kívánva, hogy az egy olyan hely,

Amiben valójában élsz, amikor felébredsz.

Boldogságteremtő...

Egy hely, hol a szíved fáj...

Boldogságteremtő...

Gyengéden bekötötték.

Boldogságteremtő...

Mikor hallod ezt a dalt,

Boldogságteremtő...

Az olyan, mintha valaki előre lökne téged.

Boldogságteremtő...

Még ha félsz is attól, hogy fájni fog,

Boldogságteremtő...

Nyitva fogod tartani az ajtót?

Boldogságteremtő...

Követni fogod, bármerre is mész,

Boldogságteremtő...

Így képes leszel ragyogni.

Ha hiszel abban, hogy ez igaz,

Akkor ez biztosan valódi lesz,

Úgyhogy énekelj csak tovább,

Míg eljő az a nap!

Igaz, hogy mindenki aggódik azon,

Amit mások mondanak.

Lenyeled a sérelmeket, amiket érzel.

Próbáld meg megfeledkezni mindennap

Azokról a forró könnyekről!

Vedd észre, hogy van egy hely,

Amit a mosoly áraszt el.

#352 Nakigahara - Könnyek földje

the GazettE - Nakigahara

Megőrülhetsz attól,

Hogy a tavasz színei egyszerűek.

Ó, ha csak elfelejthetném...

Valaki elszomorodhat,

Ha mindkét szemével látja a romlás szépségét.

Valaki kinevetheti, azt gondolva,

Hogy ez nem más, csak magány.

Harmadjára ébresztették fel a tavasz színeit.

Lélegzetem visszatartva úszom a mocsokban.

Talán nem az a legmegfelelőbb illúzió,

Hogy egy remegő rúgással fogok megfulladni.

Ez jobb annál, minthogy

Domináns kezem eltitkolja a valóságot.

Inkább ragaszkodok könnyű sebemhez.

Eltemetem a neved.

Elrohadt gyökerek billegnek a víz felszínén.

Úgy forgolódnak, mint az eltorzult fogaskerekek.

Figyelmesen hallgatom a csikorgó hangokat.

Talán teljesen megőrültem?

Ez itt a szent szavak sekély óceánja.

Ugyanannyira mocskos,

Mint amennyit hibázol azért,

Hogy valahogy tisztává varázsold.

Viszlát!

Belezuhanok majd

A féktelen sötétségbe.

Viszlát!

Ez így fog véget érni.

A siránkozás könnycseppjei túlcsordulnak,

Akárhányszor csak szembenézek

Az értéktelenséggel.

Elmosódnak azok a betűzött szavak...

Valamikor felszáradnak majd a könnyek.

A csend fog végezni velem...

Az árnyékok közti séta végén

Teljesen elvesztem majd az eszem.

Elrohadt gyökerek billegnek a víz felszínén.

Úgy forgolódnak, mint az eltorzult fogaskerekek.

Észrevettem, amint testem

A csikorgó hangok felé dobták.

Észrevettem valami ahhoz hasonlót...

A siránkozás könnycseppjei túlcsordulnak,

Akárhányszor csak szembenézek

Az értéktelenséggel.

Elmosódnak azok a betűzött szavak...

A könnyek szertefoszlanak a magánnyal együtt,

Mikor némaságban élsz.

Amint ez belevésődik elmémbe, rájövök, hogy

Soha nem leszek képes újra mosolyogni.

Én vagyok az, aki szeretett téged,

Én vagyok az, ki csak bámult téged,

Én vagyok az, aki akart téged,

Én vagyok az, ki elvesztett téged.

Te vagy az, aki szeretett engem,

Te vagy az, ki bámult engem,

Te vagy az, aki elpusztított engem,

Te vagy az, ki elragadott engem.

Te vagy az, aki megölt engem.

#351 Wakaremichi - Útelágazás

the GazettE - Útelágazás

Nagyon szerettelek,

De itt az ideje elválnunk.

Mindennap csak civakodtunk.

Mostantól egyedül kell élnem.

Nem sírok többé.

Az az igazság, hogy ez így

Túl kemény, túl fájdalmas és magányos,

De ez mind csak azért van,

Mert erősnek tettetted magad.

Sajnálom.

Ostoba voltam, hogy azt gondoltam,

A végig képesek lennénk mosolyogni.

Ennek ellenére most csak sírni akarok.

Ezt hamar megértettem,

Mert egészen mostanáig

Oly sok arckifejezésedet láttam.

Nem arről van szó,

Hogy már nem érdekelnénk a másikat;

Sokkal inkább arról,

Hogy szem elől tévesztettük egymást.

"Hozd ki magadból a legjobbat!"

Könnyebb ezt mondani,

Majd a külön utainkon járni.

Isten veled, majd látjuk egymást!

Érezd jól magad!

Sosem foglak elfelejteni.

Isten veled!

Biztosan találkozunk még, ugye?

Ígéretünk jeléül

Összefonjuk majd kisujjainkat.

Július 8.; ez a harmadik hónapfordulónk...

Vajon emlékszel még arra,

Amikor először találkoztunk?

Magadat szégyellve a földet nézted sírva...

Azok az élvezetes, elkerülhetetlen napok...!

Igazán rövidek voltak,

De legalább boldogok voltunk.

Ezt hamar megértettem,

Mert egészen mostanáig

Oly sok arckifejezésedet láttam.

Nem arről van szó,

Hogy már nem érdekelnénk a másikat;

Sokkal inkább arról,

Hogy szem elől tévesztettük egymást.

"Hozd ki magadból a legjobbat!"

Könnyebb ezt mondani,

Majd a külön utainkon járni.

Isten veled, majd látjuk egymást!

Érezd jól magad!

Sosem foglak elfelejteni.

Isten veled!

Biztosan találkozunk még, ugye?

Ígéretünk jeléül

Összefonjuk majd kisujjainkat.

Összefontuk ujjaink egy ígéretben,

S te azt mondtad:

"Csak még egy kicsit!

Még ne vedd el az ujjad!"

Akkor tudunk majd újra nevetni,

Amikor két ember nem fogja

Hiányolni egymást...

Akkor tudunk majd újra nevetni...

(Ha megfordulok, meglátod majd könnyeimet,

Ezért úgy integettem, hogy a hátam mutattam neked.

Sosem foglak elfelejteni.

Ne változz meg, maradj meg annak,

Akit megszerettem.)

Isten veled, majd látjuk egymást!

Érezd jól magad!

(Sosem foglak elfelejteni.)

Isten veled!

Biztosan találkozunk még, ugye?

(Ígéretünk jeléül

Összefonjuk majd kisujjainkat.)

Te, akit szeretek,

Egy értékes emlékké váltál.

A halál árnyékának völgyében járva

Csak a magány sétál velem.

Hangod örökre belefészkelte magát elmémbe.

#350 JUSTICE - Igazság

Matenrou Opera - Igazság

Mennyi jó- és rosszakarat

Tapad a Földre?

Büszkén ébredek rá arra,

Hogy ez az embereknek szól.

A Paradicsom borzalmas vakságra épült.

Mind olyanok, mint az inga;

Két választási lehetőség közt lengedeznek.

Itt biztos indítékunk van.

Ne bízz azokban a srácokban odaát!

Egymásnak jelezve kezet ráznak,

S akkor is kezet ráznak,

Miközben elhaladok a mellettük állóval.

Így határoznak a dolgokról?

Valaki életéről is döntenek majd?

Védd meg a szíved,

Mielőtt elrohadna!

Nem fogja megdobogtatni

A hang, amivel vezetni próbállak...

Azt mondod, az a személy fontos;

Az a srác pedig utálatos.

Az embereknek nem minden

Érzése azonos.

Ne akarj összezavarodni ebben!

Vagyok, amilyen vagyok.

Nem biztos, hogy az ő javára döntenek

Valami olyan dologról, ami igazságos.

Számolom az egyenesen

Magasba emelt kezeket.

Azok felszínesek, törvény szerintiek;

Kinevetik az embereket.

Mennyi jó- és rosszakarat

Tapad a Földre?

Büszkén ébredek rá arra,

Hogy ez az embereknek szól.

A Paradicsom borzalmas vakságra épült.

A szívek, mik ezt szintén elfogadják,

Az elmék, amik ugyanezt gondolják

Mind egy történet részei, amiket csak

Te változtathatsz meg!

Ha olyan fényesre csiszolod,

Amilyenre csak lehet,

S évtizedeken át csak sírsz,

Már most búcsút inthetsz...

Nincs válasz a Paradicsomban.

Bíznod kellene bennük;

Az igazság szemeiben.

#349 21mg

Matenrou Opera - 21mg

[Hagyj repülni!]

Miért válunk ilyen feszültté?

Miért hunyunk szemet minden felett?

A "világ szabadsága" béklyót köt lábunkra.

Egyáltalán nincs itt szabadság.

Nyisd ki markodat;

A mindennapos érzések örvénylenek,

Kapd el őket!

Fáradt arcom egy sóhajba süllyesztem.

Lehunyom szemeim és megbocsátok magamnak.

Most már aludhatok, igaz?

Ez nem arról szól, mit műveltél,

És nem is arról, amit teljesítettél.

Csupán csak arról, hogy

A mindennapok eltelnek.

Kétségbeesetten futottam célom után.

Élek, élek, a jelent nézem.

Nem történik semmi jó…

Ha eljön a holnap, felöltözöm, felveszem a cipőm,

Kinyitom az ajtót; ennyi csak.

A mindennapok semmisek,

A mindennapok semmisek.

Csak eltelnek, csak eltelnek,

Csak eltelnek, csak eltelnek,

Csak eltelnek.

Ez túl átlagos, ez túl átlagos,

Ez túl átlagos, ez túl átlagos,

Ez túl átlagos...

A maguk útján bár,

De kezembe kaptam a dolgokat,

Amikre vágytam.

Hogy is hívják ezt?

Okot, értelmet akarok!

Talán a válasz ez lehet:

Valaki kedvéért úgy élni,

Hogy szeretünk valakit.

Még mindig nem tudom,

Nem tudom, nem tudom.

Emlékszik rám valaki?

Emlékszik rám valaki?

Ne felejts el, ne felejts el,

Ne felejts el, ne felejts el,

Ne felejts el!

Képes vagyok arra gondolni,

Hogy ez egy igazán kegyetlen,

Mégis csodálatos dolog.

Talán nincs rendben,

Hogy csak egy van belőlem

Annak számára, aki igazán szeret engem?

Ha most eltűnnék,

A világ kicsit sem változna.

Még ha élveztem is

Ezt az ici-pici életet,

A világ ettől nem fog megváltozni.

Élek, élek, a jelent nézem.

Nem történik semmi jó…

Ha eljön a holnap, felöltözöm, felveszem a cipőm,

Kinyitom az ajtót; ennyi csak.

Ez így jó.

Élek, élek, élek, élek,

Élek, élek, élek, élek!

[Hagyj repülni!]

Miért válunk ilyen feszültté?

Miért hunyunk szemet minden felett?

A "világ szabadsága" béklyót köt lábunkra.

Egyáltalán nincs itt szabadság.

Nyisd ki markodat;

A mindennapos érzések örvénylenek.

Aki most létezik,

Az nem csak egy a százmillióból;

Az én vagyok, egy egymagában álló személy.

[Hagyj repülni!]

Jegyzetek:

A címről

Hogy mi is az a 21mg? Kérlek szépen titeket; az a lelkünk súlya. (Amikor egy ember meghal, ennyi mg-ot veszít súlyából.)

JA, NEM. Bocsánat. A lélek súlya 21 GRAMM (!), így ez esetben nem tudom, mit jelölhet a cím.

#348 Mermaid - Sellő

Matenrou Opera - Sellő

Most elvesztem

A remény útvesztőjében.

Nem tudom, hogy létezik-e

Egyáltalán, vagy pedig nem.

Lassan belezuhanok

A szurkos, fekete sötétségbe.

A szemek nem képesek látni a fényt; úszom.

A végtagok nem képesek erősen csapkodni; küzdök.

A remények és álmok leszakadtak;

Nincs hely, ahova most mehetnék.

Mélyen, a vad óceánban szemben úszom az árral…

Ennek ellenére: hiszek.

Ez bizonyára egy új élet

Kezdetének napjai.

Nem utáltam meg az utat,

Amin átszaladtam, de

Engedd meg, hogy elbúcsúzzak.

Most már boldog akarok lenni.

Szívem mélyéről akarom élvezni

Azt a világot, amibe most belecsöppentem.

Mostantól kezdve

Ússzunk a meleg fényben!

Nem baj, ha nem törtetsz.

Ne fojtsd vissza azokat a dolgokat,

Amik olyanná tesznek, amilyen vagy!

Ne téveszd szem elől azt a fényt!

Itt van a ragyogó glória,

Te pedig ott vagy.

Többet akarok tudni magamról,

Aki megpróbálta magát elrejteni.

Mi jön ezután?

Azt mondják, tőlem függ az,

Mit választok.

Ezek a hullámok elmosnak majd

Mindent, amik valaha szétterjedtek.

Ha ez most történne, akkor úgy érzem,

Képes lennék bárhova elúszni.

Áradás, áradás.

Hömpölyögjünk mi is!

A szemek nem képesek látni a fényt; úszom.

A végtagok nem képesek erősen csapkodni; küzdök.

A remények és álmok leszakadtak;

Nincs hely, ahova most mehetnék.

Mélyen, a vad óceánban szemben úszom az árral…

Ennek ellenére: hiszek.

Ez bizonyára egy új élet

Kezdetének napjai.

Nem utáltam meg az utat,

Amin átszaladtam, de

Engedd meg, hogy elbúcsúzzak.

Most már boldog akarok lenni.

Szívem mélyéről akarom élvezni

Azt a világot, amibe most belecsöppentem.

Mostantól kezdve

Ússzunk a meleg fényben!

#347 IMPERIAL RIOT - Dölyfös lázadás

Matenrou Opera - Dölyfös lázadás

Mi a célja szabadságunknak?

Hagyd, hogy én legyek a...

(Mi a szabadság?

Engedj be!

Mi a szabadság?

Engedj be!

Mi a szabadság?

Engedj be!

Mi a szabadság?

Engedj be!)

Valahol a szívem mélyén azt reméltem,

Hogy nem voltak nincstelen emberek.

Azt akarom, hogy az édes, édes bánat

Elsöpörjön s álomba merülhessek,

Majd azt gondolhassam, hogy

Ez kissé félelmetes lenne az életnek.

Nem tudsz mást tenni,

Csak megrohamozni a bizonytalan jövőt;

Nem igaz?

Mi a célja szabadságunknak?

Hagyd, hogy olyan lehessek,

Amilyen én magam akarok lenni!

Hagyd, hogy ragyoghassak s ezáltal

Elkábítsam a világot!

Miért csak velem történik ez,

És miért érzem ezt ennyire szánalmasnak?

Sikítani akarsz, nemde?

Elkezdtél ismerkedni a menekülés gondolatával.

Miért csak velem történik ez,

És miért kezdem megutálni magam?

Ha kisírsz magadból mindent,

Akkor nem tudsz mást tenni,

Csak újra talpra állni; nemde?

Szűrd át vágyaid,

Vezesd le egy gyönyörű ösvényen,

És ragyogj a jövő felett,

A jövő felett, amit mi annyira szerettünk!

Azt mondod, hanyagul éltél,

S elkezdted meggyűlölni magad.

Mondd csak, nem üldöz téged az idő?

Menj szabadon, szabadon!

Bocsásd ki a hatalmas fényt!

Kiáltsd ki!

Kiáltsd ki!

Kezdj lázadásba,

Bassz szét mindent!

Ez egy olyan mérkőzés,

Amelyben győzelmet arathatsz!

Szűrd át vágyaid,

Vezesd le egy gyönyörű ösvényen,

És ragyogj a jövő felett,

A jövő felett, amit mi annyira szerettünk!

Azt mondod, hanyagul éltél,

S elkezdted meggyűlölni magad.

Mondd csak, nem üldöz téged az idő?

Menj szabadon, szabadon!

Bocsásd ki a hatalmas fényt!

Maradj itt, bizonyítékként a szívemben!

Kiáltsd ki!

Kiáltsd ki!

Kezdj lázadásba,

Bassz szét mindent!

#346 Otoshiana no Soko wa Konna Sekai - A verem mélye ilyen világ

Matenrou Opera - A verem mélye ilyen világ

A mocskos hevesség követni fogja

Az izzadt bőrt;

Ez a kéz idézi elő a tajtékzást.

Többet mutat gyönyörű, síró arcod

A tökéletlen jólétnél.

Szembe akarok nézni azzal a személlyel,

S csak a gyűlöletet megállítani.

Miért van az, hogy bár te nem vagy itt,

Az összes hitvány idióta mosolyog?

Több utálatot fogok teremteni ebben a világban.

A vörös vér, mely kezembe folyik,

Épp olyan, mint azé az emberé,

Akit szeretek...

Kérlek, tűnj el!

Kérlek, ne nézz ide!

Nem fogom hagyni, hogy becsapjatok!

Mindent eltüntetek majd, egytől egyig.

A verem mélyén ilyen világ van;

Egy olyan világ, ahol könnyű élni.

Hibákkal teli törvények kötelezik a szíveket

És az emberek szándékait.

Az igazság még most is elég halovány,

Ezért rázom öklöm a fejem fölött.

Többet mutat gyönyörű, síró arcod

A tökéletlen jólétnél.

Szembe akarok nézni azzal a személlyel,

S csak a gyűlöletet megállítani.

Miért van az, hogy bár te nem vagy itt,

Az összes hitvány idióta mosolyog?

Több utálatot fogok teremteni ebben a világban.

Újra és újra és újra,

Egyre csak fokozódik a bujaság.

#345 Designer Baby - Tervező baby

Matenrou Opera - Tervező baby

Egy újabb álmatlan éjjel.

Csengést hallok a fülemhez közel.

Életet adtál nekem,

Egy gőgös testnek; nem igaz?

Jobb lett volna, ha valahogy

Alkalmasabban tudtam volna kifejezni érzéseimet.

Ne vágj ilyen féltékeny arcot

Azokkal a világos szemekkel!

Ne vágj ilyen szomorú arcot

Azokkal a világos szemekkel!

Még ha irigyen is bámulok,

Még ha a kedvesség önző vágyba is torkollott,

Nincs szükségem semmire,

Csak arra, hogy érints meg!

Jó éjt!

Olyan leszek holnap,

Amilyennek elvártok,

Mert nem akarom azt hallani tőled,

Hogy "jó fiú".

De ezek a napok hamarosan véget érnek;

Visszaveszek majd magamból.

Vakon, szófogadóan

Azt akarod, hogy egyszerűen csak szelíd legyek?

Ha azt mondom, köszönöm,

Rám nézel majd?

Mielőtt a végtelen csengés

Ledörzsöli még a szívdobbanásom is,

Az aszfalt óceánjába süllyedek.

Mostantól kezdve - idáig.

Nem akárhol - sehol sem vagyok.

A halál lesz az én kezdetem.

#344 Kizuna (full chorus) - Kötelékek (teljes kórus)

Matenrou Opera - Kötelékek (teljes kórus)

Te itt vagy, s én is!

Nem vagyok egyedül.

Melletted állok én,

S az az érzés is, hogy

Valami összeköti kezeinket.

Ezt ne felejtsd el!

Hunyd le szemeid,

Hunyd le szemeid,

Csak egy kicsit pihenj!

Valahogy hozd közelebb hozzám

Fáradt testedet;

Hozd közelebb a szívedet!

A jelen egy pillanat a véget nem érő időben.

Az erős lélegzés hangja

Egyszerűen kedvesebbé tesz minket.

A magány egy önmagában álló formája

Bizonyára eltűnik,

S az is biztos,

Hogy mi túlteszünk még az égbolton is

És vezetjük egymást.

Tegyél túl ezen a távolságon

És minden máson, ami az utadba áll!

Égjen a szíved, égjen a szíved!

Mozogj tovább, ne hagyd abba,

Akkor sem, ha nehéz!

Előrébb akarok jutni,

Közelebb kerülni hozzád,

Így az a szív nem fog eltűnni.

Anélkül, hogy elfutnál,

Anélkül, hogy elfutnál,

Választanod kell.

Állj fel, s nézz szembe vele.

Felélesztjük az élet lángjait.

Te itt vagy, s én is!

Nem vagyok egyedül.

Melletted állok én,

S az az érzés is, hogy

Valami összeköti kezeinket.

Ezt ne felejtsd el!

Nem számít, mennyi érzésre

És mennyi könnyre van szükség.

Hagyd csak, hadd folyjanak!

Nem tudom, árkot vájtak-e már bőrödbe.

Nem baj, ha nem vagy erős.

Az is egy kis kötelékké fog változni,

Ha függsz valakitől.

Mi tudjuk, mit jelent együtt sétálni.

Kincsként akarom őrizni

Élő szívdobbanásaid és melegséged.

Nagyobb kincsként, mint bármi mást,

Mint bármi mást.

Jegyzetek:

Bizonyára emlékeztek erre a dalra már korábbról is (http://j-rockmagyarul.blogspot.com/2011/07/297-kizuna-kotelekek.html). Ez a Kizuna azonban nem ugyanaz, nem csak zeneileg változott; szövegileg is. Vannak olyan részek a két fordítás között, amik alapból egyeznének, de nem egyeznek, és ennek az az oka, hogy nem ugyanolyan a két forrás. Az eltérések oka tehát ez; szóval NEM csak hasraütésszerűen "félrefordítgatok" nektek a nagyvilágba.

#343 AGE - Kor

Matenrou Opera - Kor

Ragadd meg ezt a kezet

És üvöltsd ki minden gyűlöleted!

Boldogan hittem abban,

Hogy képes vagyok megvédeni

Azt a személyt, akit szeretek.

Ez adott értelmet a születésemnek.

Szeretjük az életet,

Mi a világra jött,

De el is töröljük.

Nem számít, hányszor születik újjá,

Az imádott élet harcolni fog.

A lábak, mik elkezdtek előre lépegetni,

Egy hatalmas akadályt állítanak fel.

Nem veszik észre azok sikolyait,

Akik beleestek abba a csapdába.

Ha olyanok lennénk, mint a gyermekek,

Akkor nem lennének áldozatok.

Most kezdjük megkedvelni saját önnünket,

Míg meg nem tanulunk mindent magunkról.

Adj a szerelemnek szeretetet

És tiszteld Isten nevét!

Hagyd itt az önimádásod!

Találd meg nekem a bűnt,

Ami továbbra is létezik.

Ha olyanok lennénk, mint a gyermekek,

Akkor nem lennének áldozatok.

Egészen addig hibázunk,

Míg meg nem tanulunk mindent.

Ragadd meg ezt a kezet

És üvöltsd ki minden gyűlöleted!

Boldogan hittem abban,

Hogy képes vagyok megvédeni

Azt a személyt, akit szeretek.

Ez adott értelmet a születésemnek.

#342 New Cinema Paradise - Új moziparadicsom

Matenrou Opera - Új moziparadicsom

Nincs már itt senki,

Kire emlékezhetnék,

Mégis azon gondolkozom,

Vajon szerepelek-e egy kicsit is

Mások emlékezetében.

Milyen életet él most az a személy?

Nem is tudom, élsz-e még,

De emlékszem rád.

Megérinted az embereket,

Megmutatod magad másoknak,

Van veled valaki...

Ezek bizonyára ijesztő,

De egyben boldog dolgok is.

Aah~

Milyen értékes volt az életem!

Semmi nem maradt meg belőle,

Csak az öröme annak,

Hogy mennyire szerettek engem.

Szégyenteljesen gyötrődtem.

Felemeltem hangom és sírtam;

Úgy éltem, hogy mindent eldobtam magamtól.

Egy dolog van,

Amit nem akarok tenni:

Később megbánni cselekedeteim.

Épp ezért választom én a jövőm,

Mert az így biztosan az én utam lesz.

Azért létezem, hogy

A megfelelő személlyel lehessek.

Nevetséges, önző, színlelő,

Mégis emberszerű életmód ez.

Nem fogom elutasítani

A megjátszás nélküli életmódot;

Épp olyan kicsi, mint én.

Aah~

Milyen értékes volt az életem!

Semmi nem maradt meg belőle,

Csak az öröme annak,

Hogy mennyire szerettek engem.

Szégyenteljesen gyötrődtem.

Felemeltem hangom és sírtam;

Úgy éltem, hogy mindent eldobtam magamtól.

Ha van egy célod,

Tárd ki mindkét karod!

Az én boldogságom itt véget ér.