Matenrou Opera - Kötelékek (teljes kórus)
Te itt vagy, s én is!
Nem vagyok egyedül.
Melletted állok én,
S az az érzés is, hogy
Valami összeköti kezeinket.
Ezt ne felejtsd el!
Hunyd le szemeid,
Hunyd le szemeid,
Csak egy kicsit pihenj!
Valahogy hozd közelebb hozzám
Fáradt testedet;
Hozd közelebb a szívedet!
A jelen egy pillanat a véget nem érő időben.
Az erős lélegzés hangja
Egyszerűen kedvesebbé tesz minket.
A magány egy önmagában álló formája
Bizonyára eltűnik,
S az is biztos,
Hogy mi túlteszünk még az égbolton is
És vezetjük egymást.
Tegyél túl ezen a távolságon
És minden máson, ami az utadba áll!
Égjen a szíved, égjen a szíved!
Mozogj tovább, ne hagyd abba,
Akkor sem, ha nehéz!
Előrébb akarok jutni,
Közelebb kerülni hozzád,
Így az a szív nem fog eltűnni.
Anélkül, hogy elfutnál,
Anélkül, hogy elfutnál,
Választanod kell.
Állj fel, s nézz szembe vele.
Felélesztjük az élet lángjait.
Te itt vagy, s én is!
Nem vagyok egyedül.
Melletted állok én,
S az az érzés is, hogy
Valami összeköti kezeinket.
Ezt ne felejtsd el!
Nem számít, mennyi érzésre
És mennyi könnyre van szükség.
Hagyd csak, hadd folyjanak!
Nem tudom, árkot vájtak-e már bőrödbe.
Nem baj, ha nem vagy erős.
Az is egy kis kötelékké fog változni,
Ha függsz valakitől.
Mi tudjuk, mit jelent együtt sétálni.
Kincsként akarom őrizni
Élő szívdobbanásaid és melegséged.
Nagyobb kincsként, mint bármi mást,
Mint bármi mást.
Jegyzetek:
Bizonyára emlékeztek erre a dalra már korábbról is (http://j-rockmagyarul.blogspot.com/2011/07/297-kizuna-kotelekek.html). Ez a Kizuna azonban nem ugyanaz, nem csak zeneileg változott; szövegileg is. Vannak olyan részek a két fordítás között, amik alapból egyeznének, de nem egyeznek, és ennek az az oka, hogy nem ugyanolyan a két forrás. Az eltérések oka tehát ez; szóval NEM csak hasraütésszerűen "félrefordítgatok" nektek a nagyvilágba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése