Matenrou Opera - Sellő
Most elvesztem
A remény útvesztőjében.
Nem tudom, hogy létezik-e
Egyáltalán, vagy pedig nem.
Lassan belezuhanok
A szurkos, fekete sötétségbe.
A szemek nem képesek látni a fényt; úszom.
A végtagok nem képesek erősen csapkodni; küzdök.
A remények és álmok leszakadtak;
Nincs hely, ahova most mehetnék.
Mélyen, a vad óceánban szemben úszom az árral…
Ennek ellenére: hiszek.
Ez bizonyára egy új élet
Kezdetének napjai.
Nem utáltam meg az utat,
Amin átszaladtam, de
Engedd meg, hogy elbúcsúzzak.
Most már boldog akarok lenni.
Szívem mélyéről akarom élvezni
Azt a világot, amibe most belecsöppentem.
Mostantól kezdve
Ússzunk a meleg fényben!
Nem baj, ha nem törtetsz.
Ne fojtsd vissza azokat a dolgokat,
Amik olyanná tesznek, amilyen vagy!
Ne téveszd szem elől azt a fényt!
Itt van a ragyogó glória,
Te pedig ott vagy.
Többet akarok tudni magamról,
Aki megpróbálta magát elrejteni.
Mi jön ezután?
Azt mondják, tőlem függ az,
Mit választok.
Ezek a hullámok elmosnak majd
Mindent, amik valaha szétterjedtek.
Ha ez most történne, akkor úgy érzem,
Képes lennék bárhova elúszni.
Áradás, áradás.
Hömpölyögjünk mi is!
A szemek nem képesek látni a fényt; úszom.
A végtagok nem képesek erősen csapkodni; küzdök.
A remények és álmok leszakadtak;
Nincs hely, ahova most mehetnék.
Mélyen, a vad óceánban szemben úszom az árral…
Ennek ellenére: hiszek.
Ez bizonyára egy új élet
Kezdetének napjai.
Nem utáltam meg az utat,
Amin átszaladtam, de
Engedd meg, hogy elbúcsúzzak.
Most már boldog akarok lenni.
Szívem mélyéről akarom élvezni
Azt a világot, amibe most belecsöppentem.
Mostantól kezdve
Ússzunk a meleg fényben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése