LM.C - Hazug, hazug
Bízz bennem!
Többezer történetet tömök a zsebeimbe.
Miről akarsz ma beszélni az éjjeli ég alatt?
A távolságban egy fülsértő ricsaj
Közelít utcád felé.
Befordul a sarkon; a hang élesebbé válik.
Mosolygok, mert te is mosolyogsz.
Rendben van, gyere;
Anélkül, hogy egy könnycseppet is ejtenél.
A ragyogó emlékek a legfájdalmasabban
Kápráztató dolgok,
Mert mind elmosódtak.
Mindaz, amit tehetek, csupán annyi,
Hogy elkapom neked azt a csillagot.
Közel jönni, a látókörben lenni,
Messzire elmenni...
Ezek a dolgok engem nem érintenek meg.
Az értékes dolgok mindig összegyűrődnek,
Ahogy ez is.
A kis büszkeségedre és elhalványult
Testi vágyaidra kifogásként szolgál
Ez a szomorú érzés, mit összegömbölyítettek,
Majd a tengerbe dobtak.
Pirosról kékre változva...
Nem válhattak hazugsággá azok a pillanatok,
De még azok az érzések sem!
Elérem a helyet,
Ahová ez a világ vezet.
És ha megjelensz,
Felcsendül majd egy dal,
Ahogyan egy hazugban bízol meg.
Két árnyék sorakozik fel
A hintázó Holdfényben.
Egy egyszerű bólintással megértettél mindent,
Nevetésed alábbhagyott.
Úgy tűnik, ez mind,
Amit tenni tudok érted.
A ragyogó emlékek a legfájdalmasabban
Kápráztató dolgok,
Mert mind elmosódtak.
Mindaz, amit tehetek, csupán annyi,
Hogy elkapom neked azt a csillagot.
Még jóval találkozásunk előtt elérem a helyet,
Ahová ez a világ vezet.
S ha megjelensz,
Felcsendül majd egy dal,
Mit még azelőtt elhiszel,
Mielőtt megpillanthatnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése