Matenrou Opera - Új moziparadicsom
Nincs már itt senki,
Kire emlékezhetnék,
Mégis azon gondolkozom,
Vajon szerepelek-e egy kicsit is
Mások emlékezetében.
Milyen életet él most az a személy?
Nem is tudom, élsz-e még,
De emlékszem rád.
Megérinted az embereket,
Megmutatod magad másoknak,
Van veled valaki...
Ezek bizonyára ijesztő,
De egyben boldog dolgok is.
Aah~
Milyen értékes volt az életem!
Semmi nem maradt meg belőle,
Csak az öröme annak,
Hogy mennyire szerettek engem.
Szégyenteljesen gyötrődtem.
Felemeltem hangom és sírtam;
Úgy éltem, hogy mindent eldobtam magamtól.
Egy dolog van,
Amit nem akarok tenni:
Később megbánni cselekedeteim.
Épp ezért választom én a jövőm,
Mert az így biztosan az én utam lesz.
Azért létezem, hogy
A megfelelő személlyel lehessek.
Nevetséges, önző, színlelő,
Mégis emberszerű életmód ez.
Nem fogom elutasítani
A megjátszás nélküli életmódot;
Épp olyan kicsi, mint én.
Aah~
Milyen értékes volt az életem!
Semmi nem maradt meg belőle,
Csak az öröme annak,
Hogy mennyire szerettek engem.
Szégyenteljesen gyötrődtem.
Felemeltem hangom és sírtam;
Úgy éltem, hogy mindent eldobtam magamtól.
Ha van egy célod,
Tárd ki mindkét karod!
Az én boldogságom itt véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése