Matenrou Opera - Dölyfös lázadás
Mi a célja szabadságunknak?
Hagyd, hogy én legyek a...
(Mi a szabadság?
Engedj be!
Mi a szabadság?
Engedj be!
Mi a szabadság?
Engedj be!
Mi a szabadság?
Engedj be!)
Valahol a szívem mélyén azt reméltem,
Hogy nem voltak nincstelen emberek.
Azt akarom, hogy az édes, édes bánat
Elsöpörjön s álomba merülhessek,
Majd azt gondolhassam, hogy
Ez kissé félelmetes lenne az életnek.
Nem tudsz mást tenni,
Csak megrohamozni a bizonytalan jövőt;
Nem igaz?
Mi a célja szabadságunknak?
Hagyd, hogy olyan lehessek,
Amilyen én magam akarok lenni!
Hagyd, hogy ragyoghassak s ezáltal
Elkábítsam a világot!
Miért csak velem történik ez,
És miért érzem ezt ennyire szánalmasnak?
Sikítani akarsz, nemde?
Elkezdtél ismerkedni a menekülés gondolatával.
Miért csak velem történik ez,
És miért kezdem megutálni magam?
Ha kisírsz magadból mindent,
Akkor nem tudsz mást tenni,
Csak újra talpra állni; nemde?
Szűrd át vágyaid,
Vezesd le egy gyönyörű ösvényen,
És ragyogj a jövő felett,
A jövő felett, amit mi annyira szerettünk!
Azt mondod, hanyagul éltél,
S elkezdted meggyűlölni magad.
Mondd csak, nem üldöz téged az idő?
Menj szabadon, szabadon!
Bocsásd ki a hatalmas fényt!
Kiáltsd ki!
Kiáltsd ki!
Kezdj lázadásba,
Bassz szét mindent!
Ez egy olyan mérkőzés,
Amelyben győzelmet arathatsz!
Szűrd át vágyaid,
Vezesd le egy gyönyörű ösvényen,
És ragyogj a jövő felett,
A jövő felett, amit mi annyira szerettünk!
Azt mondod, hanyagul éltél,
S elkezdted meggyűlölni magad.
Mondd csak, nem üldöz téged az idő?
Menj szabadon, szabadon!
Bocsásd ki a hatalmas fényt!
Maradj itt, bizonyítékként a szívemben!
Kiáltsd ki!
Kiáltsd ki!
Kezdj lázadásba,
Bassz szét mindent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése