ACE – Szabadság
Berlin égő falai…
A szétmorzsolódott bánat erőde…
Ez a világ egy soha véget nem érő
Dallamba van csomagolva.
Felhangzik egy háborús kiáltás
A szabadság kikövetelésének érdekében.
Ez az a pillanat, mikor mindent eldobsz,
S még egyszer, utoljára felállsz.
Ments meg…
Ments meg…
Hallom egy kisgyermek sírását,
Amint megkérdezi, miért jöttél e világra.
A síró hang mintha elérné kezed,
Mi az elérhetetlen, kék ég felé tart.
A rejtély továbbra is vándorol;
Sosem fogok szembesülni a válasszal.
[Itt volt, mielőtt megszülettél,
S elment, miután megszülettél…]
Ments meg…
Szent.
’Szabadság’-hölgy…
Napok tízezreit szakítottam szét veled.
Aki csak az ő útja után kutat,
Még ma is vándorol.
Találkozni akarok veled,
Találkozni akarok veled;
Az elérhetetlen remény megerősödik.
Az alakot még mindig nem látom,
Bár képzeletemben lefestettem.
Őrülten mosolyog…
Az idő felett uralkodók
Egy látomást látnak röviden.
Csatlakozz és kövesd a hanyatlás előjelét!
Kapaszkodj bele mindenbe és akármibe anélkül,
Hogy bármit is teljesítenél.
Cseréld ki mindarra, amiket kiáltasz!
[Szabadságot akarok.]
Ments meg…
Szent.
’Szabadság’-hölgy…
Napok tízezrein hatottál meg engem.
Aki csak megismétli az értelmetlen küzdelmet,
Egy olyan táncba kényszerítik,
Amiben a reszkető történelem a bánatért harcol.
Semmi nincs itt, csak a fivérek vére,
S halottak fejei.
Nem vagy itt?
’Szabadság’-hölgy…
Ha te lennél az éjjeli sötétség,
Én egy madár akarok lenni,
Ki a reggel hírnökeként énekel
Akárhol, akárhol, miközben
A lefelé áradó fényben fürdik.
Ha újra találkozhatnék veled egy nap,
Eltemetjük ezt a kezdetet azzal az idővel,
Mit elvesztettünk.
Egy végtelen utazás közepén
Egy legyőzött katonáról álmodok.
Egy pillanatra lehunyom szemem
És türelmetlenül várok a csendre,
Mi végül körülölel.
Te ott vagy, s gyengéd csókot hintesz arcomra.
Ah, ez a halhatatlanná válás szabadsága!
Szentül ígérem: nem fogom hagyni,
Hogy elszakadj tőlem, rendben?
Szabadíts meg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése