#214 Tattoo - Tetoválás

12012 - Tetoválás



Hé... a világra jöttél.
Mégis mi dolgod itt, miért élsz?
Ha már elfogadtad a sorsod,
Miféle holnap várhat rád?

[A fájdalom sóhaja...]
Szívem szétszakadt,
Csak egy seb maradt.
A fájdalom mindig mély sebet hagy
Maga után...
[Kulcsszó...]
Még idejében elfelejtetted a fájdalmat,
Pedig ott rejtőzik abban a zavaros szívben.
Ezt a fájdalmat soha nem lehet elfelejteni!

A könnyek csak úgy potyognak megállás nélkül,
Az a tetoválás csak a tévedések apró kis tűszúrásai.
Esküdj meg, hogy élni fogsz a holnapért!
Az a tetoválás csak a néma szerelem apró kis tűszúrásai.

[Tartsd vakon!]
Mialatt azt játszod, hogy úgysem látod,
Egyes egyedül eltorzítod a másnapot.
[Lángolj!]
Azért teszed, mert mindennap rémesen unalmas,
Ugye egyetértesz?
Felkészítetted magad, hogy eltüntesd azt,
Mitől olyan elvakulttá váltál.
[Lángolj a holnapért!]

Nincs olyan hiba, mit ne engednének meg;
Az a vörös tetkó lüktetni kezd.
A néma szerelem és az a tetoválás holnap
Biztosan mosolyt varázsolna nedves arcodra.
Mondd, fáj még?

Örökkévaló a te kedvességed és gyűlöleted.
Örökkévaló a fájdalom, mi
Egészen addig a napig aludni fog.

[A fájdalom sóhaja...]
Mindenki csukva tartja szemeit;
Az igazság olyan egyszerűen az arcukra volt írva!
[A fájdalom sóhaja...]
Azok, kik kinevetik mások problémáját,
Hamarosan azt fogják kívánni,
Bár nekik lenne olyan kis gondjuk.
[A fájdalom sóhaja...]
Nem akarok megsérülni,
Nem akarok megsérülni!
Mindenki egyért!
[A fájdalom sóhaja...]
Védd magad!

A könnyek csak úgy potyognak megállás nélkül,
Az a tetoválás csak a tévedések apró kis tűszúrásai.
Esküdj meg, hogy élni fogsz a holnapért!
Az a tetoválás csak a néma szerelem apró kis tűszúrásai.

Ha eljő az idő, elveszted utadat.
El akarom mondani neked
Ezeket a szavakat!
Így biztos, hogy képes leszel holnap nevetni;
Biztos, hogy mindig képes leszel másnap nevetni.

Ezt a fájdalmat soha nem lehet elfelejteni...