LM.C - A távolság íze
Mezítláb kirohant a házból...
A végén még Hamupipőke sem tudott olyan őszinte lenni.
A porhóban, pontban éjjeli tizenkét órakor
Kiontott könnyei és varázslatos napjai
Gyönyörűen elolvadtak.
Szándékosan elhibázta;
Kibökte azt a szót gondolkodás nélkül.
Egyre nedvesebbé válik - ezt igazán utálja.
Lehetetlen, hogy azonnal hazamenjen.
Kérlek, ne mondd, hogy "Szerettelek",
Ne fordítsd ezt a szót önzően múlt időbe!
Naa, gyere és vegyél fel olyan hamar,
Amilyen hamar csak lehetséges!
Megértem az elmémben,
De a szívem nem hallja kimondott szavaid.
Mindig az a vége, hogy könnyeket törölgetek
A szememből.
A fülhallgató, mi összekötött téged és engem
Nem úgy nézett ki, mintha
Végzetünk kis madzagja lett volna,
Még úgy sem, hogy piros színben pompázott.
Egyre több és több dolog vált természetessé.
Egyedül hagytál anélkül, hogy szóltál volna.
Miért?
Mindig aggódni kezdek, ha erre gondolok.
Azok a nyálas, szerelmes számok,
Amiket annyira utáltam,
Most a hifimből bömbölnek egész éjjel.
Édes, de szomorú ízekké váltak...
Azok a mosolyok a fényképen
Ugyanúgy uralkodnak a télen,
Mint mikor először találkoztunk,
Nem tudva, hogy egyszer ez a nap is eljön.
Kérlek, mondd, hogy "Szeretlek",
És szoríts magadhoz, mint valami drámában.
Nem tudom kimondani ezeket a szavakat...
De ha el tudtam volna mondani, min tanakodtam,
Akkor a jövőnk teljesen más lenne?
Csak engedd, hogy még egyszer kimondjam
A varázsigét!
Ne mondd, hogy "Szerettelek",
Kérlek ne váltsd ezt a szót önzően történelemmé!
Úgy érzem, hogy itt örökké várni tudnék rád.
Megértem az elmémben,
De a szívem nem hallja kimondott szavaid.
Végül elbúcsúzom, "Pá-pá", miközben
Eltüntetem szemem sarkából könnyeimet.
Mezítláb kirohant a házból...
A végén még Hamupipőke sem tudott olyan őszinte lenni.
A porhóban, pontban éjjeli tizenkét órakor
Kiontott könnyei és varázslatos napjai
Gyönyörűen elolvadtak.
Szándékosan elhibázta;
Kibökte azt a szót gondolkodás nélkül.
Egyre nedvesebbé válik - ezt igazán utálja.
Lehetetlen, hogy azonnal hazamenjen.
Kérlek, ne mondd, hogy "Szerettelek",
Ne fordítsd ezt a szót önzően múlt időbe!
Naa, gyere és vegyél fel olyan hamar,
Amilyen hamar csak lehetséges!
Megértem az elmémben,
De a szívem nem hallja kimondott szavaid.
Mindig az a vége, hogy könnyeket törölgetek
A szememből.
A fülhallgató, mi összekötött téged és engem
Nem úgy nézett ki, mintha
Végzetünk kis madzagja lett volna,
Még úgy sem, hogy piros színben pompázott.
Egyre több és több dolog vált természetessé.
Egyedül hagytál anélkül, hogy szóltál volna.
Miért?
Mindig aggódni kezdek, ha erre gondolok.
Azok a nyálas, szerelmes számok,
Amiket annyira utáltam,
Most a hifimből bömbölnek egész éjjel.
Édes, de szomorú ízekké váltak...
Azok a mosolyok a fényképen
Ugyanúgy uralkodnak a télen,
Mint mikor először találkoztunk,
Nem tudva, hogy egyszer ez a nap is eljön.
Kérlek, mondd, hogy "Szeretlek",
És szoríts magadhoz, mint valami drámában.
Nem tudom kimondani ezeket a szavakat...
De ha el tudtam volna mondani, min tanakodtam,
Akkor a jövőnk teljesen más lenne?
Csak engedd, hogy még egyszer kimondjam
A varázsigét!
Ne mondd, hogy "Szerettelek",
Kérlek ne váltsd ezt a szót önzően történelemmé!
Úgy érzem, hogy itt örökké várni tudnék rád.
Megértem az elmémben,
De a szívem nem hallja kimondott szavaid.
Végül elbúcsúzom, "Pá-pá", miközben
Eltüntetem szemem sarkából könnyeimet.
Jegyzetek:
A címről
A 'blueberry night'-nak messze nem ez a jelentése, mint amit én írtam, viszont van egy ilyen című romantikus, 2007-es film - vélhetően innen származik a dal címe is -, aminek ilyen fordítást adtak.
A filmről ITT tudhatsz meg többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése