Matenrou Opera - Lap
Lépteimet bámulom.
Én, ki a fehér szélben sétálok.
Kifújom fehér lélegzetem.
A fehér Nap magasan lebeg az égben.
Lehullott leveleken lépdelek,
Amik már rég elvesztették színüket.
Még ilyen messziről is hallom
A madarak visszhangzó énekét.
Vacogni kezdtem ettől a szellőtől.
Az idő megáll, emlékeim elindulnak.
Az idő megáll, ne nyisd ki szívemet!
Nem vagy itt...
Lecsukott szemhéjamra hullik a hó.
Könnyeimben úszik, majd eltűnik.
A hó felhalmozódik szívemben.
Minden hang megszűnik.
Semmiféle erkölcstelenség nincs ebben a nagy világosságban.
Te vagy az egyetlen dolog, mire emlékszem.
Szívem dobbanása is nagy levegőt vesz.
Az ég, mire feltekintek, annyira távoli...
Testem kicsinek látszódik, majd eltűnik.
Drágám... Te vagy az egyetlen dolog, mire emlékszem.
Még egyszer kinyitom szemem.
Még egyszer letörlöm könnyem
A reggelen, amikor már nem látlak.
Vajon hányszor kell még újra megértenem ezt?
Lépteimet bámulom.
Én, ki a fehér szélben sétálok.
Kifújom fehér lélegzetem.
A fehér Nap magasan lebeg az égben.
Lehullott leveleken lépdelek,
Amik már rég elvesztették színüket.
Még ilyen messziről is hallom
A madarak visszhangzó énekét.
Vacogni kezdtem ettől a szellőtől.
Az idő megáll, emlékeim elindulnak.
Az idő megáll, ne nyisd ki szívemet!
Nem vagy itt...
Lecsukott szemhéjamra hullik a hó.
Könnyeimben úszik, majd eltűnik.
A hó felhalmozódik szívemben.
Minden hang megszűnik.
Semmiféle erkölcstelenség nincs ebben a nagy világosságban.
Te vagy az egyetlen dolog, mire emlékszem.
Szívem dobbanása is nagy levegőt vesz.
Az ég, mire feltekintek, annyira távoli...
Testem kicsinek látszódik, majd eltűnik.
Drágám... Te vagy az egyetlen dolog, mire emlékszem.
Még egyszer kinyitom szemem.
Még egyszer letörlöm könnyem
A reggelen, amikor már nem látlak.
Vajon hányszor kell még újra megértenem ezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése