#151 Kaze no Tori - A Szél Madara

Matenrou Opera - A Szél Madara



Az eltűnni látszó kedvesség ezen a testen tükröződik.
Holnap te is a magányosság tengerén fogsz álmodozni.

Felhőkké váltak a hangok, amik aznap énekeltek,
Én meg csak a szívembe zárom ezt a reszkető szelet.

Úgy tűnik, hogy elrepülsz, kitárod kék szárnyaidat
Még akkor is, ha nem is látod többet a fényt.

Ez az összetört emlék összegyűjti a könnyeket.
Úgy tűnik, hogy mind a tengerben végzi.

Sebeid csillognak a holdfényben,
Ez újra erőssé tesz téged.

Úgy tűnik, hogy elrepülsz és az egek anyjává válsz.
A felhők árnyékát keresed, amik mindenhonnan eltűntek.

Ha elfogadtad szíveddel a magány áradatát,
A tenger színe máris sokkal mélyebbnek, ragyogóbbnak tűnik.
Hagyni fogod, hogy a csillogó napfény várjon egy nap,
Mert persze, hogy az évszakok váltakoznak.

A kék ég magasan lebeg.
Messziről talán elérheted, mint ahogy ezt a korszakot is.

Együtt énekeltem veled a szélben,
Átölelve a régmúlt árnyékát.