#341 Cocoon - Báb

Matenrou Opera – Báb

Anélkül, hogy ismertem volna célomat,
Léptem még egyet előre.
Egyszerűen csak jó így sétálni.
Még mindig nem értek dolgokat…
Mint például, hogy mi az élet értelme.

Téged hívlak, téged hívlak!
Ebben a pillanatban csak ezt kiáltom.
Téged hívlak, téged hívlak
Azért, hogy megkeressem azt a helyet,
Ahol te magad énekeltél korábban.

Lépteim visszhangoznak,
Az én magányos lépteim…
Egyenként növekednek,
Párhuzamosan a tieiddel.

Téged hívlak, téged hívlak!
Épp ilyenek vagyunk most.
Téged hívlak, téged hívlak!
Látod, hallod közös lélegzetünket?

Téged hívlak, téged hívlak!
Nem arról van szó, 
Hogy valamit kitűztünk volna célunknak.
Téged hívlak, téged hívlak!
Egészen közel, egészen közel értünk egymás mellé.

Téged hívlak, téged hívlak!
Ezt most neked; téged hívlak!
Téged hívlak, téged hívlak!
Állítom, hogy te énekled velem
Azt a magányos dalt.