#323 Desert - Sivatag

D'espairsRay - Sivatag



Egyedül voltam...
Nem érem el az eget...
Egész végig egyedül voltam!
Nem érem el az eget...

Hullott a vágy és a pusztulás;
Egy maréknyi kívánság.
Mindent megszöktetett
A leigázott homok esője.
Egész végig egyedül voltam!
Nem érem el az eget...
Ez az egész csak rosszabb lesz.
Egész végig egyedül voltam!
Sebekkel...

Elrepülök a sivatagtól;
Az illúziók és a bánat szárnyakká változik.
Mondd, hogy az összeomló ég
Szétágazik azért, hogy végtelen legyen!
Ragyogó és fehér, még ha ki is alszik.
A világ hiú...

Ezenkívül...
Valaki zuhan, remeg, ingadozik.
Vágy...
Mikor egyedül vagyok, az olyan érzés,
Mintha belefulladnék a mély égbe...

Elrepülök a sivatagtól;
Az illúziók és a bánat szárnyakká változik.
Mondd, hogy az összeomló ég
Szétágazik azért, hogy végtelen legyen!
Ha nem is ér véget, terjedjünk szét,
Hogy bizonyságot tegyünk szárnyainkról.