#321 Konoha - Falevél

Nightmare - Falevél



Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Egyszerűen csak unott vagyok.
A távolság közted és köztem,
Kik sosem változunk...
Táncoló, hideg virágok...
Látni akarlak, látni akarlak,
De nem tudlak, ezért álmodozok rólad.
Ha az idő úgy haladna,
Mint a mi gondolkodásmódunk,
Képesek lennénk megérteni egymást?

A virágok elszáradtak,
Megváltozik az évszak.
Semmi sem különbözik,
Még az iskolaépület sem,
Amint régen szokásosan láttam.
Túl fiatalok voltunk.
Mindketten megtaláltuk a válaszokat.
Semmi sem különbözik,
Semmi sincs itt.
Minden csak elhalad mellettem.
El akartalak felejteni, de...
A napok, amiket végigsétáltunk,
És az emlékeink...

Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Egyszerűen csak unott vagyok.
A távolság közted és köztem,
Kik sosem változunk...
Táncoló, hideg virágok...
Látni akarlak, látni akarlak,
De nem tudlak, ezért álmodozok rólad.
Ha az idő úgy haladna,
Mint a mi gondolkodásmódunk,
Képesek lennénk megérteni egymást?

Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Annak ellenére, hogy meg kellett volna
Értenünk egymást,
Nem fogtam fel a könnyek értelmét,
Amiket te mutattál nekem.
Hány év telt el azóta?
Időnként azért gondolsz rám?

A fotón kifakultak a színek,
Kifakult rajta a "nap párja".
Azt terveztük, hogy az óránál találkozunk,
A mi titkos helyünkön.
Attól a naptól fogva,
Még most is csak téged néznélek ott,
De nem látlak.
Táncoló, hideg virágok...