#322 Orange Dream - "Narancs-álom"

Antic Café - "Narancs-álom"



Igazságtalan velem szemben a fehér köd,
Ami kitölti a köztünk levő távolságot.
Belefájdult a szívem abba,
Ha rágondoltam gyengéd mosolyodra.

Jelentéktelen dolgokról beszélgettünk,
Sokat harcoltunk - túl sokat.
Köszönök mindent, amit végig tettél,
Hogy akkor se borultál ki, ha kiabáltam.

Ez a meleg szélvihar hozta el
Ezeket a szerelmes dalokat.
Mozgó felhők rejtették el a fényt.
Ezt épp abban a pillanatban érzékeltem,
Mikor aludni tértem.
Képtelem voltam tartani azt a "narancs-mosolyt".

Örökségül hagytad kincseidet, nekem.
És én mit hagytam hátra neked?
Nem voltam képes visszatartani őket,
Azokat a könnyeket, amik aznap potyogtak.
Abban bíztam, hogy
Csupa kedvességet hagytam hátra.

Nem számít, milyen éles a szél
És milyen meredek az ösvény;
Meg fogom védeni azt, ami fontos nekem.
Elaludtam, s azt álmodtam, hogy
Ez a dal megszólal városodban.

A fény, ami a holnaphoz vezet minket,
Szinte beáramlik az ablakon.
Nyissuk ki az ajtókat azoknak,
Akik ránk várnak!
Szívemben őrzöm álmaimat.
A búcsú segít abban, hogy erősebb legyek.

Ez a meleg szélvihar hozta el
Ezeket a szerelmes dalokat.
Mozgó felhők rejtették el a fényt.
Ezt épp abban a pillanatban érzékeltem,
Mikor aludni tértem.
Képtelem voltam tartani azt a "narancs-mosolyt".

Nem számít, milyen éles a szél
És milyen meredek az ösvény;
Meg fogom védeni azt, ami fontos nekem.
Túláramló emlékeim beletömködtem álmaimba,
S elénekeltem őket.
Egy mosollyal fogok köszönetet mondani neked:
"Viszlát, vigyázz magadra!"