the GazettE - Emlékezz a vágyra!
Betöltöttem a hiányos űrt,
Mintha csak feketére lakkoztam volna.
Mióta vagyok ilyen rossz állapotban?
A csúf versengés meglehetősen eltért
Attól az egytől aznap...
A túl sok álmodozás miatt
Volt olyan világos minden.
Most pedig nem érzek semmit sem.
Kedvesem, te a képzeletnek dobtad oda magad,
De bizonyára az enyém is olyan élénk volt.
Most már csak bambulva nézek magam elé.
Hé, hallasz engem?
A lelkek hangja tovaszállt,
Hidegen visszhangzanak.
Mi marad itt,
Az omladozó világ nyomorúságán?
A saját ellenségem...
Most van arra szükség,
Hogy háborgassuk.
A saját ellenséged...
Sose téveszd szem elől!
Tudd, ki az, aki
Nem a te oldaladon áll!
Itt túl sötét van ahhoz,
Hogy ki tudjam fejezni,
Mi ez, és hogy mit látok.
Te mit látsz a végtelen, hiányos űrben?
Mikor mindenben a fájdalmat látja meg,
Az álom egyszerűen csak elröppen.
Csak magadnak hihetsz.
Hé, ne felejtsd el a fényt,
Mi megcsillan a szemeken!
Hisz ott van előtted.
Feltételezem, hogy a mély sötétség
Még mindig létezik.
Csak egy igazság van, nemde?
Hé, hallasz engem?
A lelkek hangja tovaszállt,
Hidegen visszhangzanak.
Mi marad itt,
Az omladozó világ nyomorúságán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése