#325 Hakanaki Risou Wazukana Ai - Apró, eszményi, mulandó szerelem

Sadie - Apró, eszményi, mulandó szerelem



Megvakította a fény a szemeket.
A sóhajok elhalnak, benn szakadnak.
Még ez a bús dal is kigúnyolja szívemet.
Tehetetlen és lehetetlen...
Egy bűnös vágy kezdi
Megteremteni a sötétséget.
Valaki elpusztítja azt...
A hang nem fog felemelkedni;
Sokkal inkább elnémul majd.

Jó, ha egy hideg test
Olykor átölel, nem?

Miért nem tudom boldogan szeretni
Azt a szót,
Ha már egyszer megszülettem?
Ez az aprócska remény...
Valójában mi is ez?
Megfagy az álszent melegség.

Miért mutatod magadnak
Olyan gyakran, fényes nappal
A dolgok mocskos oldalát?
Nem szeretnéd megmutatni
A könnyeid legalább egy embernek?

Megváltozol a befejezetlen időben.
Mulandó eszménykép...

Beborult az ég,
Szívem belseje.
A kusza, piros fonalak meglazultak.
Az emberek leveszik,
Kívánnak, majd véreznek.
Este meg szeretném kérdőjelezni
A földi létezést.

Miért nem tudom boldogan szeretni
Azt a szót,
Ha már egyszer megszülettem?
Ez az aprócska remény...
Valójában mi is ez?
Megfagy az álszent melegség.

Egy kis igazság...
Azt szeretném, hogy szeressen valaki.
Nem akarok meghalni, ha
A Földön még folytatódik az élet...

Jegyzetek:
Ez volt az a szám, aminek nem találtam angol fordítást, ezért német volt a forrásom (4. éve tanulom; második idegen nyelvem). Remélem nem vétettem hibákat, de ha mégis, javítsatok ki. (:

#324 Dress - Ruha

Sadie – Ruha



Ragyogás égette a hangokat,
Bolondság leplezte a csalást.
Ennek ellenére az összeomlás
Felhalmozódik a nagy magányosságban;
Mégis szabaddá lesz az esőben.

Igen, a fényességnek bizonyára kell.
Mindennap próbára teszi a hazugokat.
Rájöttem, hogy valójában semmi nem fog
Maradni, miután belefulladtam a
Nemlétezés érzetébe.
Néha úgy érzem,
Hogy az érzések kimutatásának szépsége
El tudná rabolni szívemet; sírni tudnék.
Igen, már kezdtem volna elfelejteni ezt az egészet.
Igen, elfutottam anélkül,
Hogy magam elé néztem volna.

[Szabad maradhatsz!]
Gyere vissza, hogy észrevedd!
[Lehetsz a saját helyeden!]
Ide-oda kapkodod tekinteted.
[Szabad maradhatsz!]
Saját magadtól döntesz.
[Lehetsz a saját helyeden!]
Ez a bőr ruhája...

Kívánságaid egy része a jövőből való;
De múltad egy része benne lesz.

Ragyogás égette a hangokat,
Bolondság leplezte a csalást.
Ennek ellenére az összeomlás
Felhalmozódik a nagy magányosságban;
Mégis szabaddá lesz az esőben.
Ragyogás égette a bőrt,
Nemességbe öltözött ebben a
Nagy, szívet tépő fájdalomban.
Rájöttem, hogy az a régi szerelem,
Amit annyira sajnálok,
Valami igazán tiszta dolog volt…

A rózsaszín ég megérinti bőrömet
És én visszatérek a csábításban ázó múltba.
A tökéletlenség fájdalmas gyerekessége
A hajnalban torzuló üvegszilánkok
Újra és újra megfájdították szívemet,
Én pedig megint észrevettem valami fontosat.
Suhogás, recsegés-ropogás…
Ez hallatszódik a vetítőgépből.
Ez vizsgálja meg annak a napnak szépségét…

Kívánságaid egy része a jövőből való;
De múltad egy része benne lesz.

Az üdvösség keresése meg tudna zavarni
Még a pislogásomban és a remegésemben is.
Listára vettem a múltnak való búcsúzkodást;
Az azúrkék égnek éneklek.
Keresek egy helyet, ahol a ragyogás,
Sőt, még a bánat is abbamarad.
Rájöttem, hogy nem volt félénkség mosolyomban
Azokból a ködös időkből…

Színlelt mosoly és színlelt bánat,
Színlelt szerelem és színlelt szavak…
Elegem van ezekből.
Azért, hogy megéljem a holnapot,
Messzire dobom magamtól ezt a ruhát.

Ragyogás égette a hangokat,
Bolondság leplezte a csalást.
Ennek ellenére az összeomlás
Felhalmozódik a nagy magányosságban;
Mégis szabaddá lesz az esőben.
Ragyogás égette a bőrt,
Nemességbe öltözött ebben a
Nagy, szívet tépő fájdalomban.
Rájöttem, hogy az a régi szerelem,
Amit annyira sajnálok,
Valami igazán tiszta dolog volt…

Rájöttem, hogy használhatnám
Képességeimet.
Őszinte könnyek hullottak,
S azt kiáltottam a holnapba:
”A legjobbakat!”

#323 Desert - Sivatag

D'espairsRay - Sivatag



Egyedül voltam...
Nem érem el az eget...
Egész végig egyedül voltam!
Nem érem el az eget...

Hullott a vágy és a pusztulás;
Egy maréknyi kívánság.
Mindent megszöktetett
A leigázott homok esője.
Egész végig egyedül voltam!
Nem érem el az eget...
Ez az egész csak rosszabb lesz.
Egész végig egyedül voltam!
Sebekkel...

Elrepülök a sivatagtól;
Az illúziók és a bánat szárnyakká változik.
Mondd, hogy az összeomló ég
Szétágazik azért, hogy végtelen legyen!
Ragyogó és fehér, még ha ki is alszik.
A világ hiú...

Ezenkívül...
Valaki zuhan, remeg, ingadozik.
Vágy...
Mikor egyedül vagyok, az olyan érzés,
Mintha belefulladnék a mély égbe...

Elrepülök a sivatagtól;
Az illúziók és a bánat szárnyakká változik.
Mondd, hogy az összeomló ég
Szétágazik azért, hogy végtelen legyen!
Ha nem is ér véget, terjedjünk szét,
Hogy bizonyságot tegyünk szárnyainkról.

#322 Orange Dream - "Narancs-álom"

Antic Café - "Narancs-álom"



Igazságtalan velem szemben a fehér köd,
Ami kitölti a köztünk levő távolságot.
Belefájdult a szívem abba,
Ha rágondoltam gyengéd mosolyodra.

Jelentéktelen dolgokról beszélgettünk,
Sokat harcoltunk - túl sokat.
Köszönök mindent, amit végig tettél,
Hogy akkor se borultál ki, ha kiabáltam.

Ez a meleg szélvihar hozta el
Ezeket a szerelmes dalokat.
Mozgó felhők rejtették el a fényt.
Ezt épp abban a pillanatban érzékeltem,
Mikor aludni tértem.
Képtelem voltam tartani azt a "narancs-mosolyt".

Örökségül hagytad kincseidet, nekem.
És én mit hagytam hátra neked?
Nem voltam képes visszatartani őket,
Azokat a könnyeket, amik aznap potyogtak.
Abban bíztam, hogy
Csupa kedvességet hagytam hátra.

Nem számít, milyen éles a szél
És milyen meredek az ösvény;
Meg fogom védeni azt, ami fontos nekem.
Elaludtam, s azt álmodtam, hogy
Ez a dal megszólal városodban.

A fény, ami a holnaphoz vezet minket,
Szinte beáramlik az ablakon.
Nyissuk ki az ajtókat azoknak,
Akik ránk várnak!
Szívemben őrzöm álmaimat.
A búcsú segít abban, hogy erősebb legyek.

Ez a meleg szélvihar hozta el
Ezeket a szerelmes dalokat.
Mozgó felhők rejtették el a fényt.
Ezt épp abban a pillanatban érzékeltem,
Mikor aludni tértem.
Képtelem voltam tartani azt a "narancs-mosolyt".

Nem számít, milyen éles a szél
És milyen meredek az ösvény;
Meg fogom védeni azt, ami fontos nekem.
Túláramló emlékeim beletömködtem álmaimba,
S elénekeltem őket.
Egy mosollyal fogok köszönetet mondani neked:
"Viszlát, vigyázz magadra!"

#321 Konoha - Falevél

Nightmare - Falevél



Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Egyszerűen csak unott vagyok.
A távolság közted és köztem,
Kik sosem változunk...
Táncoló, hideg virágok...
Látni akarlak, látni akarlak,
De nem tudlak, ezért álmodozok rólad.
Ha az idő úgy haladna,
Mint a mi gondolkodásmódunk,
Képesek lennénk megérteni egymást?

A virágok elszáradtak,
Megváltozik az évszak.
Semmi sem különbözik,
Még az iskolaépület sem,
Amint régen szokásosan láttam.
Túl fiatalok voltunk.
Mindketten megtaláltuk a válaszokat.
Semmi sem különbözik,
Semmi sincs itt.
Minden csak elhalad mellettem.
El akartalak felejteni, de...
A napok, amiket végigsétáltunk,
És az emlékeink...

Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Egyszerűen csak unott vagyok.
A távolság közted és köztem,
Kik sosem változunk...
Táncoló, hideg virágok...
Látni akarlak, látni akarlak,
De nem tudlak, ezért álmodozok rólad.
Ha az idő úgy haladna,
Mint a mi gondolkodásmódunk,
Képesek lennénk megérteni egymást?

Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Annak ellenére, hogy meg kellett volna
Értenünk egymást,
Nem fogtam fel a könnyek értelmét,
Amiket te mutattál nekem.
Hány év telt el azóta?
Időnként azért gondolsz rám?

A fotón kifakultak a színek,
Kifakult rajta a "nap párja".
Azt terveztük, hogy az óránál találkozunk,
A mi titkos helyünkön.
Attól a naptól fogva,
Még most is csak téged néznélek ott,
De nem látlak.
Táncoló, hideg virágok...

#320 Good Bye - Viszlát!

HIGH and MIGHTY COLOR - Viszlát!



A némaság nem hagy alább.
Leleplezzük a trükköt,
Nem tudunk megállni.
"Nem fog örökké tartani."
Nem fáj a felismerés...

Hazug! Hazug!
Habár már régóta várok,
Nem érzek semmit sem.
Hé, hazug, hazug!
Nem tudok mit tenni.
Soha nem fog eljönni a holnap,
Ha nem kelsz fel...

A hazugságok száma nő,
Érzem a hátamban.
Nevetés a hátam mögött...
Hangos pusztítás...
Tudom, hogy te csak egy
Kibaszott hazudozó vagy.
Menj ki! Kétségkívül...
Kérlek, mondd el most!

Nem látok,
Nem hallok,
Nem félek.
Mondd el, mit gondolsz!
Mondd el, mit érzel!
Nem félek a végtől.
Egy ilyen dolog igazán nem számít...

Hazug! Hazug!
Habár már régóta várok,
Nem érzek semmit sem.
Hé, hazug, hazug!
Nem tudok mit tenni.
Soha nem fog eljönni a holnap,
Ha nem kelsz fel...

Azt mondja nevetve,
Hogy közeleg a vég.
Vedd le rólam a kezedet!
Tudom, hogy te csak egy
Kibaszott hazudozó vagy.
Menj ki! Kétségkívül...
Kérlek, mondd el most!

Nem látok,
Nem hallok,
Nem félek.
Mondd el, mit gondolsz!
Mondd el, mit érzel!
Jobban akartam bízni benned...
Nem akarom többé látni mosolyod.

Nem látok,
Nem hallok,
Nem félek.
Mondd el, mit gondolsz!
Mondd el, mit érzel!
Nem félek a végtől.
Egy ilyen dolog igazán nem számít...

#319 RESONANCE - Rezonancia (Együtthangzás)

exist†trace - Rezonancia (Együtthangzás)



Annak ellenére, hogy megkaptam, amit akartam,
Nem voltam elégedett.
Újra kifutottam...
Levágták a függönyt; lezuhant.
Csengess csak mindenféle megdöbbenés nélkül!

Mennyi mindent fogok még lopni,
Míg elégedett nem leszek?
Még csak megjósolni sem tudom...
Elmondom majd az okot a hátadnak,
Neked, pedig olyan bizonytalanul festesz...

A szabadság egy édes,
Halovány dolog;
Olyan, mint egy illúzió;
Egy korlátlan, lehetetlen valami,
Amibe mélyen beleszeretek...

Ebben az elzárt világban
Nincsenek olyan dolgok,
Mint mondjuk a tökéletesség,
Úgyhogy fogadd el ezt a kiválasztott,
Szükséges ellenállást...

Amit végül elértem, annak két mosolygó arca volt;
Felállítottak egy kedves, de mogorva csapdát,
És továbbra is lesben álltak.

A szabadság egy édes,
Halovány dolog;
Olyan, mint egy illúzió;
Egy korlátlan, lehetetlen valami,
Amibe mélyen beleszeretek...

Ebben az elzárt világban
Nincsenek olyan dolgok,
Mint mondjuk a tökéletesség,
Úgyhogy fogadd el ezt a kiválasztott,
Szükséges ellenállást...

Egy kis lehetőséget találtam
Abban a bezárt ablakban, s
A nyugalomban, ami körülvett engem,
Miután foglyul ejtettek...

#318 Please, please, please - Kérlek, kérlek, kérlek

Miyavi - Kérlek, kérlek, kérlek



Hé, kedvesem, kérlek,
Kérlek, ne hagyj el engem!
Kérlek!

Mindig, mindig a te oldaladon akarok álmodni...
Melletted akarom átélni a te álmaid.

Ahogy a fű és a virágok
Sem nőhetnek víz nélkül,
Úgy az emberek sem létezhetnek
Álmok nélkül - így én sem.

Hé, kedvesem, kérlek,
Kérlek ne hagyj el engem!
Kérlek!

Az a sokminden nem a te részedre szól,
Hanem az enyémre.
Minden, amit neked adok,
Az igazából az enyém.

Hé, kedvesem, kérlek,
Kérlek ne hagyj engem ennyire egyedül!
Kérlek!

Addig minden rendben van,
Míg legalább az álmaimban látlak.
Ezért hát szorítsd erősen,
Szorítsd erősen a kezem, kérlek...

#317 Carry Dawn - Hozd el a hajnalt!

DiO ~Distraught Overlord~ - Hozd el a hajnalt!

Abban az időben,

Mikor a fény elborította a várost,

Eltávoztak azok az emberek, kik számára

Az élet nem tartogatott egy következő napot.

Belefáradtam ebbe az utazásba,

Ami soha nem hozott egy szikrányi reményt sem.

Ma este vándorolnak az emberek.

Mióta harcolok veled mocskos ajkaidért,

El akarom kerülni azokat a szavakat,

Mik úgy jönnek ki belőlem, mint a sóhajok.

Hozd el a hajnalt!

Táncolj az extázisban.

Hozd el a hajnalt!

Hamuvá válok.

Lenézek a felhőkarcolók tetejéről;

A táj túlárad a fényben.

Senki vállára nem nehezedik teherként a magány,

Vagy az egyedüllét megtapasztalása.

Még most is gondolkozom.

Hova akarok menni?

Kivel akarok találkozni?

Mit akarok?

Lebeg a félhold...

Hozd el a hajnalt!

Táncolj az extázisban.

Hozd el a hajnalt!

Hamuvá válok.

Nem számít, ki vagy,

Ha képesek vagyunk közel kerülni egymáshoz.

Nincs más, ki tudna szeretni engem,

Mert félnek attól, hogy sebet ejtek rajtuk.

"Az éjszaka hallott egy összefonódott dalt."

Miért folynak a könnyek?

Ügyesen élsz?

Vagy ez csak egy álom,

Hogy üldözni kell az ostoba életet?

Melyik isten fog rámmosolyogni?

Egyik kérdés sem érdekel...

Ha bízol, cserbenhagynak majd.

Nem úgy tűnik, mintha

Nem bírnék tovább egyedül lenni.

Ezúttal még te is leálltál

Azokkal a gondolatokkal,

Hogy félj a velem való találkozástól.

Hozd el a hajnalt!

Táncolj az extázisban.

Hozd el a hajnalt!

Hamuvá válok.

Ezért ma este, az álmok szavaival

Bőröd alá fogok merülni csábításodban.

Hol van már az,

Hogy szíved a nevetéstől sírjon?

"Emlékeztem egy dalra a bánat pereméről..."

#316 Rotate - Forog...

-OZ- - Forog...

Ha abbahagyod a gondolkodást,

Megáll a világ a mozgásban?

Ha meghalsz, elázik a Föld

Az esőnek köszönhetően?

Talán ez majd mind kiderül...

Ha elszomorodok,

Megáll a világ a mozgásban?

Talán a Föld tánca szórakoztató...

Ha hazudok,

A nappalból hirtelen éjszaka lesz?

Talán mindig ugyanaz történik...

A világ érzéketlen velünk, velünk, velünk!

A Föld általában forog...

Táncolj velem, míg le nem zuhansz!

Ez akár egy gyakorlatlan lépésnek is megfelel.

Táncolj velem, míg mélyebbre nem zuhansz,

Egészen addig, míg már nem lesz szükséged rám.

A világ érzéketlen velünk, velünk, velünk!

A Föld általában forog...

Táncolj velem, míg le nem zuhansz!

Ez akár egy gyakorlatlan lépésnek is megfelel.

Táncolj velem, míg mélyebbre nem zuhansz,

Egészen addig, míg már nem lesz szükséged rám.

Táncolj velem, míg le nem zuhansz!

Ez akár egy gyakorlatlan lépésnek is megfelel.

Táncolj velem, míg mélyebbre nem zuhansz,

Egészen addig, míg már nem lesz szükséged rám,

Eglszen addig, míg már nem lesz szükségem rád.

Táncolj még velem!

Táncolj még velem!

Győzzük le lépéseinket.

#315 Chijou (痴情) - Vak szerelem

the GazettE - Vak szerelem

A kígyó megnyalja a virágot,

Nyugalmat fúr belé.

Ne felejtsd el sóhajaid számát!

Nem fordítja el tekintetét;

Tükröződik benne az őrültség.

Felnevet.

Ez a szerelem miatt van,

Csak amiatt.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Felgyülemlik bennem az irigység.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Örökké, változatlanul...

Nem számít, hányszor vagyunk együtt;

A tettek azok, mik foltot hagynak rajtad.

Ez a vak szerelem olyan mély,

Hogy visszatérni sem tudok.

Összekulcsolt kezeink sóhajainktól nedvesek.

Elfelejtettem mérni pulzusod; alig éreztem.

Olyan, mintha az a rozsdás szag simogatná hajad...

A felsőbbrendűség érzetébe burkolózott.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Felgyülemlik bennem az irigység.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Örökké, változatlanul...

Nem számít, hányszor vagyunk együtt;

A tettek azok, mik foltot hagynak rajtad.

Szétszórtam a sötétpiros színt,

A vak szerelem következményeképpen

Tesz teljesen őrültté.

Azt írtam, "kettő".

Olyan, mintha a szó rám mosolyogna,

S azt mondaná:

"Igen! Nem vagy egyedül!"

Szívem remegni kezd...

#314 CLEVER MONKEY - Okos majom

the GazettE - Okos majom

Ezt a számot annak a becsületes,

Rózsaszín majomnak küldöm.

Elkényeztetett, púderes arcodat

Itt helyben letépem.

Táncolj a sírig,

Te idétlen srác!

Annyira eltérsz tőlem...

Ha ösztönzésre vágysz,

Én megadom neked.

Ez nem utálad feléd...

Hibának fog számítani az,

Hogy túlságosan is öntelt vagy?

Válaszolj, te faszfej!

Okos majom vagy...

Más, mint én.

Okos majom vagy...

Idétlen srác...

Okos majom vagy...

Táncolj a sírig!

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Ezt a számot annak a becsületes,

Rózsaszín majomnak küldöm.

Elkényeztetett, púderes arcodat

Itt helyben letépem.

Táncolj a sírig,

Te idétlen srác!

Annyira eltérsz tőlem...

Ha ösztönzésre vágysz,

Én megadom neked.

Ez nem utálad feléd...

Hibának fog számítani az,

Hogy túlságosan is öntelt vagy?

Nagy kár...

Okos majom vagy...

Más, mint én.

Okos majom vagy...

Idétlen srác...

Okos majom vagy...

Táncolj a sírig!

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

Más, mint én.

Okos majom vagy...

Idétlen srác...

Okos majom vagy...

Táncolj a sírig!

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

#313 Remember the Urge - Emlékezz a vágyra!

the GazettE - Emlékezz a vágyra!

Betöltöttem a hiányos űrt,

Mintha csak feketére lakkoztam volna.

Mióta vagyok ilyen rossz állapotban?

A csúf versengés meglehetősen eltért

Attól az egytől aznap...

A túl sok álmodozás miatt

Volt olyan világos minden.

Most pedig nem érzek semmit sem.

Kedvesem, te a képzeletnek dobtad oda magad,

De bizonyára az enyém is olyan élénk volt.

Most már csak bambulva nézek magam elé.

Hé, hallasz engem?

A lelkek hangja tovaszállt,

Hidegen visszhangzanak.

Mi marad itt,

Az omladozó világ nyomorúságán?

A saját ellenségem...

Most van arra szükség,

Hogy háborgassuk.

A saját ellenséged...

Sose téveszd szem elől!

Tudd, ki az, aki

Nem a te oldaladon áll!

Itt túl sötét van ahhoz,

Hogy ki tudjam fejezni,

Mi ez, és hogy mit látok.

Te mit látsz a végtelen, hiányos űrben?

Mikor mindenben a fájdalmat látja meg,

Az álom egyszerűen csak elröppen.

Csak magadnak hihetsz.

Hé, ne felejtsd el a fényt,

Mi megcsillan a szemeken!

Hisz ott van előtted.

Feltételezem, hogy a mély sötétség

Még mindig létezik.

Csak egy igazság van, nemde?

Hé, hallasz engem?

A lelkek hangja tovaszállt,

Hidegen visszhangzanak.

Mi marad itt,

Az omladozó világ nyomorúságán?

#312 Reiketsu Nariseba

Dir en Grey - Te vagy az egyetlen, ki mostanra elveszett

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Egyre csak nyeled a szart

Azzal a szomorú ábrázatoddal.

Miért nem növeszted a hátadra

A szánalom szárnyait?

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Nyomotok veszett nektek,

Kik mind úgy vagytok felöltözve,

Mint a sztárok?

Na ne röhögtess!

Pénz? Hírnév? Siker?

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj!

Pusztíts!

Pusztíts!

Pusztíts!

Pusztíts!

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj!

Még ha hencegsz is valamivel,

Azt is csak azért teszed,

Hogy megvédd magad.

Szopj le...

#311 Agitated Screams of Maggots - Férgek izgatott sikolyai

Dir en Grey - Férgek izgatott sikolyai

Gőgösen ölöm meg azt a legyet.

Úgy vágok majd bele a sebedbe,

Ahogy a sajátomba is.

Nem hallom többé a társadalom hangjait.

Nem értek semmi!

Ti mind tökéletes képmutatók vagytok.

Üvöltsd ki magadból

Az örömöt, az örömöt!

Dalod vérben ázik,

S tele van mindenféle szarral.

Nem tudsz átlyukasztani azzal

Az ezüst színű lövedékkel.

Üvöltsd ki magadból

Az örömöt, az örömöt!

Ez a fekete zászló, te faszfej!

Ordítani akarok minden söpredék hírességnek!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Úgy vágok majd bele a sebedbe,

Ahogy a sajátomba is.

Nem hallom többé a társadalom hangjait.

Meg kellene halnod!

Meg kellene halnod!

Meg kellene halnom!

Meg kellene halnod!

Ez a fekete zászló, te faszfej!

Ordítani akarok minden söpredék hírességnek!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Hidegvérű...