Matenrou Opera - Mézcsepp
Olvad a bőröm,
Menekülő lélegzetem mindent betöm.
Teljesen a tiéd vagyok.
Megtalálom leáramló ujjbegyeim nyomait
Épp ott, amerre tartanak.
Várok...
Emeld magasra felhevült testem,
Mutasd meg azokkal az ajkakkal,
Hogy mennyire szeretsz!
Ebben az elmosódott pillanatban
A fájdalom emeli magasra testem,
Érezlek magamban.
Nézz rám még, még, még,
Hisz' én teszlek majd szabaddá.
Ne menj...!
Emeld magasra felhevült testem,
Mutasd meg azokkal az ajkakkal,
Hogy mennyire szeretsz!
Ebben az elmosódott pillanatban
A fájdalom emeli magasra testem,
Érezlek magamban.
Amint otthagyod melegséged arcomon,
El is hagysz, noha tudom magamról,
Hogy én a végsőkig szeretni foglak;
Mert te vagy az, ki nem olyannak tűnt,
Mint aki képes lenne akár csak az elköszönésre is.
Sajnálom, de már szívembe zártalak
Téged, ki már el is utasítottál...
A ma éjjel örökre a szívemben fog élni.
Olvad a bőröm,
Menekülő lélegzetem mindent betöm.
Teljesen a tiéd vagyok.
Megtalálom leáramló ujjbegyeim nyomait
Épp ott, amerre tartanak.
Várok...
Emeld magasra felhevült testem,
Mutasd meg azokkal az ajkakkal,
Hogy mennyire szeretsz!
Ebben az elmosódott pillanatban
A fájdalom emeli magasra testem,
Érezlek magamban.
Nézz rám még, még, még,
Hisz' én teszlek majd szabaddá.
Ne menj...!
Emeld magasra felhevült testem,
Mutasd meg azokkal az ajkakkal,
Hogy mennyire szeretsz!
Ebben az elmosódott pillanatban
A fájdalom emeli magasra testem,
Érezlek magamban.
Amint otthagyod melegséged arcomon,
El is hagysz, noha tudom magamról,
Hogy én a végsőkig szeretni foglak;
Mert te vagy az, ki nem olyannak tűnt,
Mint aki képes lenne akár csak az elköszönésre is.
Sajnálom, de már szívembe zártalak
Téged, ki már el is utasítottál...
A ma éjjel örökre a szívemben fog élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése