#239 EVER - Örökké

Gackt - Örökké



Meddig fogsz aludni,
Számolva földre hullott,
Fel-felszáradó könnyeid?
Még ha sírsz is, magaddal hordozod
Eltörölhetetlen sebeidet; hisz
Senki sem tud meggyógyítani.

Meg tudod mosolyogni fájdalmad,
És újra lábra állni még akkor is,
Ha gyengeségednek nyoma vész...

Ha a magány megfélemlít és
Ontod a könnyeid,
Akkor sem tud senki megmenteni
Egy olyan embert, mint te.
Örökké...
Harcolj tovább, míg porrá nem leszel,
Rázd csak az öklöd!
Bármit is mondanak,
Sose változtasd meg az utad!

Fürdesd meg nyílt sebeid
Kiontott könnyeidben!
Cseréld fel eltörölhetetlen fájdalmad
Egy mosollyal!
Még ha senkit sem lehet megmenteni,
Egy új nap így is, úgy is el fog jönni.

Ha elrejted könnyeid az esőcseppek között,
Akkor többé nem lesz szükséged vigaszra.

Még ha el is tűnik mosolyod
A magány peremén,
Hagyd, hogy úgy lángoljon szíved,
Hogy senki se tudja kioltani.
Örökké...
Harcolj tovább, míg porrá nem leszel,
Rázd csak az öklöd!
Senki sem tudja elvenni fájdalmadat.

Ha mindenkinek az a sorsa,
Hogy egy nap elenyésszen,
Szállj magasabbra és magasabbra,
Míg hamuvá nem égsz.

Még ha el is vesztesz valamit,
Ennek a világnak végén
Senki nem láthatja a választ.
Örökké...
Harcolj tovább, míg porrá nem leszel!
Odajutsz majd egy napon.
Bármit is mondanak,
Sose változtasd meg az utad!