Dir en Grey - Az Ördög virágzik
Még mindig érzem
Azt a lágy illatot,
Az égett szavakat.
Beleragadtak füleimbe,
Ahogyan minden más;
Összeszedem gondolataim.
Nem látom ma a teliholdat;
A felhők megölték.
Ahogy mindig, most is egyedül
Ülök itt ennél az asztalnál.
A kanál és villa a helyükön vannak,
Szalvéta lóg felsőm nyakánál.
A leves már rég kihűlt ebben a fehér tányérban.
A némaságban hallhatod
Szívdobbanásaim hangját,
És egy kis zajt a szomszédok felől.
Hagytam, hogy a kimerültség úrrá legyen rajtam;
A padlón fekszem.
A táj, amit innen látok,
Meglepően, váratlanul új számomra,
Ezért rögtön valami mocskot kezdek keresni.
Most először vagyok egyedül.
Nem akarok mást, csak nyugovóra térni.
Mikor fognak szárnyak nőni
A mozgó rizs gyökereiből?
Kezeim hátam mögött tartom;
Keresgélek.
Miért nem tudok repülni?
Keresem önmagam.
Miért nem mondja el nekem bárki, akárki?
Miért? Miért?
Éneid megsokszorozódnak.
A kanapé alatt találtam meg
Azt az ezüst kést,
Amit kerestem.
Visszaültem a székre, s megkóstoltam a húst.
Teletömtem a szám a finomnak gondolt rizzsel,
És a szárnyaimat kerestem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése