2011. augusztus 7., vasárnap

#305 21st Century Tokyo Blues - XXI. századi blues Tokióból

Miyavi - XXI. századi blues Tokióból


Ez a század kezdete.
Japán nem mozdul.
Mi történt a döntő csatával?
Várunk, de a helyzetünk mit sem változik.
Úgy tűnik, sosem lesz vége a háborúnak.
Akkor nem is lesz semmiféle happy end? Uhh.
Nem látok mást a TV-ben reggeltől estig,
Csak ilyen híreket: akasztások, szülők meggyilkolása...
Ez meg mi a fene?
Milyen világ vár ránk?
(Tele van barmokkal...)
Ennyire azt akarjuk, hogy mindenki szenvedjen
Balesetekben és boldogtalanságban?
Miért vagy ennyire gonosz?!

Mindenhol csak idióták vannak, de tényleg!
Az egész világon!
Mindenki kész lenne ölni;
Mindenki kész lenne ölni.
Én ezt nem bírom tovább, ti rohadékok!
Még mindig nagyon távol állunk a békétől.
Mekkora szopás már egy ilyen világban élni!
Nem csak a gyerekekkel basztak ki;
Ugyanúgy a felnőttekkel is.
Túl sokan ugranak bele a halál mélységébe...
Ugorjunk most az életbe, ha lehet! Köszike!

'Jövő, remény, álmok'...
Ma már mind ostobaság.
Világunk tele van névtelen emberekkel,
Ők pedig tele vannak csomagokkal.
Csak a virtuális valóságban mondjuk ki
Valódi gondolatainkat.
Szeressük egymást már csak
A látszat miatt is; hajrá!

Lehet, hogy a szomszédomat bebörtönözték,
Vagy esetleg meghalt,
De erre csak annyit mondanak az emberek:
"Most mit tudok vele kezdeni?!"
Annyira embertelen, áhhh...

1999-ben így szólt egy jóslat:
"Mindenki pániteljesnek tűnik."
De semmi sem történt;
Egyszerűen csak lent lettünk hagyva a porban.
Hol voltál és miről álmodoztál,
Vagy mi volt az elvárásod aznap este?
Azt akarod, hogy vége legyen a világnak,
Ahogy a jóslat mondja?
Mégis miért, ha még mindig élni akarsz?!
Vagy tán tévedek...?

'99 nem teljesítette az elvárásainkat.
Ebben az évezredben nincsenek álmok,
Sőt, otthonok sincsenek.
Ezeknek a terroristáknak,
Sőt, még a szövetségeseinknek is
Mindennap japánellenes tüntetéseik vannak.
De hát nincs ezzel gáz,
Örülj, amíg tudsz lélegezni!
Mikor senki nem tudja, mi is történik,
Gyerünk, kezdj el valamit!

Egy rozsdás gitáron játszok
És rekedt hangon éneklek neked.
Ne hagyd, hogy ez az elfuserált világ megfertőzzön!
Kérlek, édesem, légy önmagad!
Mindenki holtan él...
Ez egy XXI. századi blues.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése