Dir en Grey - Bemocskoló
Ez annak az ijesztő álomnak a folytatása.
Letörlöm könnyeim s visszanézek.
A hamu szemcséi még időben eltűnnek.
Valaki más lábnyomaiban járok,
És kétség nélkül hiszek az álmokban.
Soha nem voltam képes megmutatni neked,
Hogy követem azt a málló ösvényt,
Ami a keskeny ajtóhoz vezet.
Kék bársony...
Emlékezni akarok gyönyörű valódra.
Átszelted a Holt-tengert.
Kék bársony...
Gyönyörű vagy, de akármikor csak megérintelek,
Sebem még a mosolyodat is elorozza.
Érzed a szellőt a réten?
A víz eléri a szívet s életet lehel belé.
De a rügyöket újfent széttaposták.
Drágaságom, mit ajánlanak azok a bolondok?
Mindenki összegyűlik,
Hogy tökéletes kilátásban részesüljenek,
De a vég elkerülhetetlen...
Ezt tudtad eddig is, ugye?
Ez egy kegyetlen világ.
A napokban már csak harcok mennek folyton-folyvást.
Milyen értékes holmit adtál szomszédaidnak?
Nem úgy tűnsz, mintha felkeltél volna álmodból.
Csendben állsz a száraz széllel szemben.
Egy papagáj elveszett; nem találja útját.
Úgy érzem, mindjár megöl a közönyös szerelem.
Mozogjunk!
Menjünk a meztelen toronyba,
Ahol táncot járnak a majmok!
A kísértés nyelve minket is odacsábít.
Megvalósítjuk terveinket a jobb döntés ellen.
A bomlás lelkeket támad meg.
Néha jön az eső, ami aztán hamuvá válik.
Egyre csak ezt fitogtatom, ahogy lenézek rá.
Hozd ide rossz ízű, élénkpiros véredet!
Érzed a szellőt a réten?
A víz eléri a szívet s életet lehel belé.
De a rügyöket újfent széttaposták.
"Nem te változtál meg.
Bántottalak, aztán nevetve meghaltam...
Mégis élünk mindennap, ahogy ez eljön;
Azok a szemek és még ez a vér is.
Engedd meg, hogy ne lehessek többé ember."
Árulás.
Áldozat...
Szülés...
Ó, olyan vagy, mint egy Isten,
De mégis teljesen egyedül vagy a sötétségben,
S nagy magányodban sikítod a te személyes varázsodat.
Beágyazott.
Létezésem lényege vetődött a partra.
Szörnyű szagot áraszt, ahogy a Nap
Elpusztítja a rothadás útján.
Kék bársony...
Emlékezni akarok gyönyörű valódra.
Átszelted a Holt-tengert.
Kék bársony...
Gyönyörű vagy, de akármikor csak megérintelek,
Ezer darabra törik a szívem.
Kék bársony...
Talán ez egy bolondos hazugságnak tűnik,
De én csak... még jobban szeretnék szeretni;
Csak egy kicsivel jobban!
A Napra emelem kifejezéstelen tekintetem.
Nevetek, ahogy másnap meglátom
A csuklóm tegnapról...
Sosem fogok megszabadulni tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése