#253 Mou Hitori No Hanayome - Ő már valaki más menyasszonya

Matenrou Opera - Ő már valaki más menyasszonya



Láttam, ahogy a tiszta, fehér fényesség
Hirtelen másfelé irányult,
De ebben a szívben a könnyek
Még mindig kitartóan áramlanak.

Ennek az alakzatnak a végén,
Ebben a díszteremben
Mintha kibontakozott volna a boldogság.
Mosolygok, akkor is, ha kínomban teszem,
Amikor meglátom a fogadalmat követő csókot.

Nem élek teljes életet,
Amit normálisnak lehetne nevezni... ugye?

Most áldó tapsvihar ragyog rajtuk.
Az emberek, akiket a szeretteimnek neveztem,
Mind szélesen mosolyognak.

Azok a szavak, az a ház, és az a hely...
Még akkor is, ha ez mind él emlékeimben a mai napig,
Te akkor sem vagy ott.

Egészen tegnapig csak sírtam és sírtam,
De kérlek, engedd, hogy elfelejtsem szerelmem
Aziránt a személy iránt...

Itt vagyok, a helyen, ahova igazán tartozom.
Mindig is azt gondoltam,
Hogy ez a dolog értékesebb, mint bármi más,
És ennek ellenére...
Most rajtuk ragyog az áldó tapsvihar.
Az emberek, akiket a szeretteimnek neveztem,
Boldognak tűnnek, mind szélesen mosolyognak.

Te vagy minden emlékem...

Jegyzetek:

A címről
Nyugodtan szóljatok, ha ez így nem korrekt, mert a szavakat egyenként fordítottam le a címben egy japán-magyar szótár segítségével, így ezt sikerült kiraknom belőle. Kérlek, szóljatok, ha hibás!