#252 Vision - Látomás

Girugämesh - Látomás



Ez a hely fehér, szögletes...
Milyen vakító! Lehunyom szemem.
Miért...?
Bemocskoltam magam.
Eldobtam büszkeségem, megfeszültem,
Hogy halljak valamit ebben a kiszáradt testben.
Most csak az eső fog esni - nyugtalankodom.

Nem tudom, de azt hiszem, igen; talán...
Micsoda földi örömök...
Már minden túl késő - átmosták az agyam.

Ez a hely fehér, szögletes...
Milyen vakító!
Lehunyom szemem, összevonom szemöldököm.
Elindulok utánad, futok, egyre csak rohanok.

Miért van ilyen csend?
Teljesen el voltam zárva.
Téged hívlak - miért vagyunk még mindig szétszakítva?
Szakítsd el a láncot, törj ki ebből
Az egyre csak zsugorodó szobából!
El kell szabadulnom!
Nem adom fel, majd én megmutatom!

Nem tudom, de azt hiszem, igen; talán...
Micsoda földi örömök...
Már minden túl késő - átmosták az agyam.
Nem tudom, de azt hiszem, igen; talán...
Csalások építették fel minden ösztönöm.

Miért van ilyen csend?
Teljesen el voltam zárva.
Téged hívlak - miért vagyunk még mindig szétszakítva?
Szakítsd el a láncot, törj ki ebből
Az egyre csak zsugorodó szobából!
El kell szabadulnom!
Nem adom fel, majd én megmutatom, egészen addig,
Míg el nem érem az igazi helyem!