#249 Shunsetsu no Koro - A szomorú diplomaosztó napja

The GazettE - A szomorú diplomaosztó napja



[A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja...]

"Még mindig hideg egy kicsit, nem?" - kérdezted
Tőlem sálba burkolózott arccal.
Kissé átfagyva beszéltél emlékeidről és a jövődről,
Ahogyan mellettem álltál.
Minden csak úgy mellékesen történt.
Én - szokásosan - azon a három éven gondolkoztam,
De mikor megláttam fontosságukat és mulandóságukat,
Magányosságom terjedni kezdett.

Egy gondolat rólad,
Egy fellobbanás rólad...
Én pedig elrejtettem kezeimet,
Mivel nem fogták a tiédet.
Még a tapasztalat útja is oly távolinak tűnik,
Pedig elvártam magamtól, hogy végigsétáljak rajta.

[A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja...]

Megfordultál és mosolygtál,
Én pedig bolondoztam körülötted,
Utánozni próbáltalak.
Mindig a gyengédség ellentéte
Vett körül minket, s egyre csak ismétlődött.
Erősen kívántam annak a napnak,
Hogy mikor kinyitom azt a fotóalbumot,
Soha többé ne árasszon el a nosztalgia.
Elég volt egyetlen egy oldal emlékeimből,
Hogy szívem zokogni kezdjen.

Észrevettem alakod,
Mi egy kicsit magasabb volt, mint azelőtt,
Kicsit magasabb, mint általában.
Egy picit tovább maradtam, mielőtt hazamentem
Szokásos útvonalamon.
Belefáradtam a bámészkodásba...
Egy gondolat rólad,
Egy fellobbanás rólad...
Egy másik gondolat...
De egyik sem ért el téged.
Számtalan év telt el fiatalságomból
Csupa kínos napokkal.

Soha, soha nem változok,
Mert így, itt állni örökké olyan jó!
Legalább te vagy nekem...
Ezt sosem fogom elfelejteni,
Még akkor sem, ha emlékeim
Töredékei el is szomorítanak.

A búcsúzás napja márciusban jött el,
Mikor tavaszihópelyhek kezdtek virágozni.
Olyan sok "Viszlát!" lett felejthetetlen emlék!
Egy gondolat rólad,
Egy fellobbanás rólad,
És az út, ahol veled sétáltam.
Sosem voltam képes elmondani neked:
"Mindig is szerettelek!"

Rájöttem, hogy van valami, ami sosem változik.
Akárhányszor csak visszaemlékszem,
Szívem érted vágyakozik.
Itt vagy, ha kinyitom a fotóalbumom...

Egy kép a diplomaosztóról,
Mit a virágzó tavaszi havazáskor készült.
Még mindig fiatalságunk napjaiban élünk,
Én pedig úrrá leszek mosolyodon,
Ami soha nem fog elhalványulni.

[A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja;
A szomorú diplomaosztó napja...]

Jegyzetek:

A címről
A cím angolul eredetileg az, hogy 'the day of blue graduation". Én kapásból 'szomorú'-nak fordítottam a 'kék' szót, de ez szerintem jelentheti magát a színt is, amit a diplomaosztókon hordanak a diákok, de nem igazán vagyok képben, hogy hol milyen színű talárt öltenek magukra, pláne Japánban. Ezért, mivel maga a szöveg sem csattan ki a vidámságtól - ahogyan azt már a GazettE-től megszokhattuk -, maradtam annál a verziónál, amiben biztos vagyok. (: